5.) fejezet – kincskeres�s

Harry �lmosan leballagott a klubhelyis�gbe. Ron m�g aludt, �t pedig a megszokott�l elt�r�en ma reggel cs�ny�n kidobta az �gy. M�g csak reggel hat k�r�l volt, amikor felriadt a szinte m�r szok�soss� v�l� r�m�lmaib�l, amik el�szeretettel k�nozt�k �s eml�keztett�k a hib�ira. A haja izzads�gt�l volt csatakos, a pizsam�ja r�tapadt a test�re. Csod�lkozott, hogy nem �bresztette fel Ront is, mivel elfelejtkezett este a szok�sos b�jital�r�l. Amire a gyeng�lked�n nem kellett folyamatosan eml�keztetnie mag�t, azt idef�nt kell. A Madame minden este odatett egy fiol�val az �jjeliszekr�ny�re, amit m�r csak megszok�sb�l is, de lefekv�s el�tt felhajtott vagy az esti besz�lget�sekn�l a t�klev�be �ntve elkortyolgatta az �ztelen folyad�kot. Bet�molygott a f�rd�szob�ba �s vett egy hideg zuhanyt, hogy fel�lessze az �rz�keit, majd miut�n rendbe tette mag�t, elindult le.

Az �res klubhelyis�gben �ld�g�lt, �s hogy elterelje bor�s gondolatait, maga el� h�zott egy puffot, majd �tv�ltoztat� b�b�jok �s ig�k sokas�g�val k�s�rletezett. A k�nyvre a b�b�jokhoz m�r nem volt sz�ks�ge. Az elm�letet is lassan k�v�lr�l f�jta. Elgondolkodva alak�totta vissza a kiskutya k�p�ben ugr�ndoz� puffot eredeti alakj�ra, �s h�trad�lve a fotelben keresztbe t�ve feltette r� a l�b�t. Az ujjai k�z�tt forgatta a p�lc�j�t. Arra gondolt, ideje lenne m�r kipr�b�lnia mag�n is a b�b�jt. Azt�n az jutott esz�be, hogy Sirius�k �s az apja is mennyit tanulhattak, hogy sikerrel elsaj�t�ts�k a b�b�jt. R�ad�sul �k harmad�vesen kezdtek neki. A m�lt hetekben az anim�gi�r�l sz�l� k�tetek szinte a kez�hez n�ttek. Szint�gy Hermione, aki �gy aludt el, hogy mindig nyitott k�nyv pihent a has�n. Tal�n t�nyleg ideje lenne megpr�b�lni. Elv�gre, amit lehetett, elsaj�t�tott�k a k�nyvekb�l.

- Te mit keresel itt lent ilyen kor�n? – l�pett mell� a pizsam�s Ginny, f�l k�zzel a szem�t d�rzs�lve. – Nem gondoltam, hogy ilyenkor m�r lent van valaki.

- Ezt �n is k�rdezhetn�m t�led? – t�rt ki mosolyogva a v�laszad�s el�l.

- Jogos – morogta az orra alatt, �s le�lt egy puffra, szembe Harryvel. – Nem aludtam valami j�l �s hamar fel�bredtem. Nos?

- Hasonl�k�pp – mosolygott tov�bbra is Harry.

- Aha. K�rdezhetek valamit? – biccentett, b�r kiss� nyugtalan�totta a l�ny felvezet�se.

- Nem akarok beletaposni a mag�n�letedbe, csak puszta k�v�ncsis�gb�l k�rdem sz�val… te �s Hermione egy�tt vagytok? M�rmint… - k�rdezte Ginny kicsit zavartan, Harry pedig kis ir�ni�val felnevetett. M�g hogy � �s Hermione? Nem ezt a k�rd�st v�rta, de �r�lt, hogy nem m�ssal kapcsolatban firtatta Ginny.

- Nem – v�laszolta. – Hermione nekem olyan, mint a n�v�rem, vagy mindink�bb a h�gom, hi�ba � az id�sebb – mosolygott most m�r �nfeledten. – Mindig is �gy volt, soha m�sk�pp, az � r�sz�r�l is. Szeretem �t, mint a testv�rem, �s az �letem is odaadn�m �rte, ha arr�l lenne sz�. Egy�bk�nt is megvan m�r a v�lasztottja, hab�r, most kicsit bonyolult lett a helyzete.

- �rtem – gondolkodott el Ginny. – Mes�ln�l nekem, kicsit r�szletesebben, hogy, milyen volt… milyen volt a harc? – k�rdezte lassan, vontatottan. – M�rmint, ha nem okozok ezzel semmif�le…

- Nincs semmi baj – mondta halkan Harry, f�lbeszak�tva magyar�zkod�s�t. – Ha szeretn�d tudni, elmes�lhetem kicsit r�szletesebben, mint eddig, de el�re sz�lok, hogy ne minden mozzanata v�gz�dik j�l �s nem mindent fogok kifejteni, legyen neked is min agyalnod – Ginny b�lintott, �rt�s�re adva, hogy tudom�sul vette a hallottakat, �s tov�bbra is v�rja a mes�j�t. H�t legyen – gondolta Harry.

- Eml�tett�k, hogy mi h�rman, Ron, Hermione �s �n utazgattunk egy ideig eml�kszel? Nos, annyit el�rulhatok, hogy kerest�nk. Azokat a dolgokat, amik �gymond az �lethez k�t�tt�k Voldemortot. Bizonyos t�rgyakat, amiknek a keres�s�t m�g Dumbledore hagyta meg nek�nk. �pp siker�lt hozz�jutunk az egyik ilyen t�rgyhoz, de mivel az a…

- Gringottsban volt ugye?

- Ezt te honnan is tudod? – r�ncolta a szem�ld�k�t Harry. Biztos volt benne, hogy a Gringottsot nem eml�tett�k se Ginnynek, se Ronnak.

- A m�ltkor Neville mes�lte, hogy m�g a Gringottsba is k�pesek voltatok bet�rni valami�rt, amit � se tudott, de ahogy � mondta: „- Biztos vagyok benne, hogy fontos lehetett, hiszen mi�rt kock�ztatta volna Harry a lebuk�s�t egy kupac galleon�rt, amire r�ad�sul sz�ks�ge sincs. Mert mint mindenki tudja a Potter csal�d, hasonl�an a legt�bb aranyv�r� �ghoz szint�n tetemes csal�di vagyonnal rendelkezik, nem is besz�lve arr�l, amit m�g Sirius is r�hagyott.” �s azt se hagyta ki, hogy egy vak s�rk�ny h�t�n l�gtatok meg, kis h�j�n lerombolva a Gringotts m�rv�nycsarnok�nak eg�sz�t.

- Neville kicsit t�ls�gosan is elfogult, de l�nyeg�ben �gy t�rt�nt. Kijutottunk a Gringottsb�l, de Voldemortnak a tudom�s�ra jutott, hogy mi t�nt el, amib�l azt�n r�j�tt miben mesterked�nk. �s mikor elment ellen�rizni, felfedezte tov�bbi hi�nyoss�gait. Tudta, hogy a Roxfortba kell mennem. Hiszen ott a k�vetkez�. Nos, err�l annyit mondhatok, hogy a t�rgyakat siker�lt elpuszt�tani, �gy m�r csak a k�gy�ja, Nagini volt h�tra, akinek azt�n Neville adta meg a kegyelemd�f�st, b�r pontosabb �gy, hogy a feje kicsit messze ker�l a teste t�bbi r�sz�t�l – kis sz�netet tartott, elgondolkodott, hogyan is folytassa.

- M�g kerest�nk a Roxforton bel�l, Voldemort megfenyegetett minket, hogy ha nem adnak ki neki, megt�madja a kast�lyt a hal�lfal�ival. Mivel nem voltam a megadott helyen egy �r�n bel�l, megkezd�d�tt az ostrom. A csata borzalmas volt. Rengetegen, akik a bar�taim ismer�seim voltak, meghaltak. A nagykor� di�kok �s a F�nix rendje harcolt tucatnyi hal�lfal�val. Pr�b�ltunk ott seg�teni, ahol �pp tudtunk, de m�ssal kellett foglalkoznunk. Mivel az elm�m �sszek�ttet�sben �llt Voldemort�val, l�ttam egy-egy gyeng�bb pillanatomban, hogy a szellemsz�ll�son van �s nem is a hal�lfal�ival. Valamint ott volt vele Nagini. Siker�lt eljutnunk oda egy rejtek�ton. Kihallgattuk a Pitonnal, a rend k�m�vel folytatott besz�lget�s�t, akir�l mi mellesleg akkor azt hitt�k, az ellens�g�nk. Azt�n v�gig kellett n�zn�nk ahogy meg�li de mikor t�vozott, Piton m�g �lt. Az utols� erej�vel �tadta nekem az eml�kei egy r�sz�t. Ezekb�l tudtam meg, hogy nekem elvileg nincs is es�lyem a t�l�l�sre. Hogy �n is egy vagyok azok a t�nyez�k k�z�l, amik Voldemortot az �lethez k�tik, magyar�n meg kell vele �letnem magam, hogy azt�n m�s befejezhesse a munk�m �s meg�lje v�gre azt a sz�rnyeteget. Ez der�lt ki az eml�kekb�l – M�g hossz� ideig mes�lt Ginnynek, feleleven�tve minden az�ta eltemetett �rz�st �s gondolatot. Ahogy tudta, kis rejt�lyes foltokkal, �szint�n besz�molt mindenr�l addig a pillanatig, m�g �k �ssze nem estek a Roxfort nagyterm�ben. Ilyen r�szletess�ggel tal�n m�g Hermion�nak se volt hajland� elmondani a t�rt�nteket. De az �jszakai r�m�lm�ban �jra �lte a sz�rny� pillanatokat, �s j�l esett kiadnia mag�b�l a k�ts�geit. Azzal csendes�tette le a lelkiismeret�t, hogy ha nem t�le, akkor m�st�l, de a csat�r�l akkor is hallani fog, ez elker�lhetetlen. Miut�n befejezettnek �t�lte a t�rt�netet, hossz� ideig hallgattak �s mindketten gondolataikba mer�ltek.

- �s �n hol voltam mindezek alatt? – k�rdezte a l�ny. – Mert abba biztos vagyok, hogy nem otthon �ltem.

- Erre majd te megkeresed a v�laszt – r�ntotta meg Harry a v�ll�t. – Ezt m�r t�nyleg nem fogom el�rulni. Pr�b�lj eml�kezni �s akkor majd r�j�ssz.

Ginny pr�szk�lt egyet a tan�csra, hogy eml�kezzen �s megtud mindent, de azon fel�l megrend�lten hallgatta Harry besz�mol�j�t, �s l�tta a f�jdalmat csillogni a smaragdz�ld szemekben, amik alatt most s�t�t, lil�s karik�k h�z�dtak. Sejtette, hogy a fi� nem aludt j�l �s r�m�lmok gy�trik. Nem egyszer elkapta, mikor belebor�tott egy adag sz�ntelen folyad�kot az esti t�klev�be, amit egy�tt iszogattak. Most j�tt r�, hogy minden bizonnyal emiatt.

- Elfelejtetted meginni a f�zeted? – cs�szott ki a sz�j�n, miel�tt �tgondolta volna.

- Igen – nevetett fel halkan Harry. Tudta, hogy a l�ny figyelte minden este, mikor a kis fiola tartalm�t elkeverte az innival�j�ba. Ismerte annyira Ginnyt, hogy sz�m�tson r�, hogy fel fog t�nni neki. Tal�n Ron nem vette �szre, de � igen.

- Bocs�nat, nem akartam, csak kics�szott – motyogta maga el� Ginny, pirosas arcsz�nnel.

- Csak nyugodtan, nem harapok, csak ha musz�j – nevetett halkan Harry.

- Neville ezt is mondta – mormogta az orra alatt Ginny, a sz�nyeget p�szt�zva.

- Nevillel majd besz�lek, hogy kicsit fogja vissza a mes�lhetn�kj�t a sz�motokra.

- Mi�rt baj az, ha elmond dolgokat?

- Mert vannak olyanok, amikr�l nem besz�lhet, �s f�lek, hogy egy �nfeledt pillanatban kics�szik olyasmi a sz�j�n, amire �n nagyon r�f�zhatok. Mindenkivel megesik, ha nem figyel oda �s ezt el szeretn�m ker�lni.

- A rendel kapcsolatos?

- Ne bark� b�zz – figyelmeztette Harry �vatosan. – Nem j�, ha olyan k�rd�sek forognak a fejedben, amik nem hagynak aludni. Hidd el, �n m�r csak tudom – mosolygott ism�t szomork�san. – �s hogy ezt elker�ljem, a rend is benne van ebbe a t�mak�rbe. Sajn�lom Ginny, de ha m�g besz�lhetn�k is r�la, akkor se tenn�m.

- Ezt a „besz�lhetn�k r�l�t” �gy mondtad, mintha t�nyleg m�g a szavakat sem tudn�d kiejteni.

- Mert l�nyeg�ben �gy is van.

- Megszeghetetlen esk�? – kerekedett el Ginny szeme, amit most visszakapott a padl�r�l Harryre.

- Nem az, de a var�zst l�nyeg�be �gy a legk�nnyebb elk�pzelni, ha �gy mondom: olyan, mintha fidelius k�tn� a nyelvem. A titok a sz�vem m�ly�n nem engedi, hogy b�rmilyen form�ban el�rulhassak b�rmit is olyannak, akiben a var�zs szint�n fel nem fedezi az ikertestv�r�t, vagy mondhatni saj�t lenyomat�t. Teh�t ha akarn�m, se tudn�m neked felfedni a rend titkait, m�g nem teszed le te is az esk�det – ami rem�lem min�l k�s�bb lesz. – fejezte be mag�ba a mondatot fanyarul. Nem akarta, hogy ezekbe az �gyekbe Ginny is belekeveredjen, de ez el�bb ut�bb elker�lhetetlen lesz, tudva, hogy a l�ny hajthatatlan �s �gy is �gy is be fog l�pni a rendbe amint megteheti.

- �rtem. De akkor amiket mondtatok a gyeng�lked�n, az mi volt? – r�ncolta a szem�ld�k�t �rtetlen�l.

- Ezt a fajta „esk�t” vagy nevezz�k ak�rhogy, most tett�k le a napokban Hermion�val.

- �s Neville?

- Neville m�g nem tette le, mivel jelenleg nincs is Angli�ban, ha j�l tudom. El�tte pedig m�g nem sz�ltak nek�nk se.

- Hol van?

- Csom� van a nyelvemen – tr�f�lkozott Harry, jelezve, hogy erre nem tud v�laszolni.

- Kac kac – morogta Ginny. – Nem vagy �hes? Ker�thetn�nk valami reggelit, m�g Hermione �s Ron el�ker�lnek.

- De, m�r �n is gondoltam r�, hogy megk�rdezlek. Ha fel�lt�zt�l, megmutathatom a konyh�t.

- Nagyszer� – pattant fel a l�ny, �s felszaladt a l�pcs�n. Harry csak mosolygott a szeleburdis�g�n. Mint mikor m�g az Od�ban volt nyarank�nt, olyan �rz�st keltett benne ez a mozdulatsor. Mikor Ginny megharagudott Ronra, �s felv�gtatott a l�pcs�n. Ugyan �gy, mikor Harry kviddicsezni h�vta… rohant a sepr�k�rt. Kviddics! Tal�n ha levinn� a p�ly�ra, akkor esetleg esz�be jut valami. A sz�l, a rep�l�s, tal�n felid�z valami apr�s�got a tudata m�ly�n…

Nagyot s�hajtott �s a tenyer�be temette az arc�t - nem j� ez �gy. Ha hamis �br�ndokban ringatja mag�t, csak egyre m�lyebbre fog s�llyedni. Meg�g�rte saj�t mag�nak, hogy nem befoly�solja sem Ront, sem Ginnyt. Hagyja alakulni a dolgokat.

- Na, mehet�nk? – csend�lt fel k�zvetlen�l mellette a l�ny hangja. – Mi az?

- Semmi, csak kicsit elgondolkodtam – er�ltetett mosolyt az arc�ra Harry, �s fel�llt a fotelb�l. – Persze, mehet�nk.

A d�ma portr�j�n�l el�reengedte Ginnyt, majd � is k�vette. A folyos� reggeli napf�nyben f�rd�tt. Harry m�r megszokta a l�tv�nyt, m�gis leny�g�zte m�g id�nk�nt. Ginny �lm�lkodva n�zete a f�ny j�t�k�t a lovagi p�nc�lokon �s a falakon.

- Ez mindig ilyen gy�ny�r�? - k�rdezte mosolyogva.

- Igen az. Itt �ri el legel�sz�r a napf�ny a tornyot. Ez�rt is a mi h�l�ink a legmelegebbek m�g t�len is.

- Csod�s – mosolygott Ginny teli sz�jjal.

- A Roxfort csod�i v�gtelenek. Ez csak egy kellemes apr�s�g az ezernyi var�zslatos hely k�z�l a kast�lyban. De most szerintem menj�nk. Ha minden folyos�n meg�llunk, akkor eb�dre se �r�nk le a konyh�ra.

- De �g�rd meg, hogy ha lesz id�d, k�rbeviszel az eg�sz kast�lyon.

- Ha tal�lunk megfelel� id�pontot, term�szetesen. De ha nekem m�gis dolgom lenne, k�rj�tek meg Hermion�t. Azt se b�nom, ha egyed�l b�kl�sztok Ronnal, csak el ne t�vedjetek, b�r a festm�nyek �ltal�ban kedvesen �tba igaz�tanak, legal�bbis egy-k�t kiv�tellel kedvesen.

- Rendben – egyezett bele Ginny.

- Akkor ezt megbesz�lt�k.

M�g el�rtek a gy�m�lcs�s festm�nyig, n�m�n s�t�ltak egym�s mellett. Egyik�k se akarta megt�rni a nyugodt csendet, ami a folyos�kra �s �r�juk telepedett.

Harry meg�llt a gy�m�lcst�las festm�ny el�tt, �s Ginny pedig szint�n megtorpant. Mosolyogva felemelte a kez�t �s a mutat�ujj�val megcsiklandozta a k�rt�t, majd mikor a l�ny elk�ped�s�re el�t�nt a kilincs lenyomta, �s kit�rva a festm�nyt, maga el� engedte Ginnyt. Amit bel�ptek, a man�k egyb�l felfigyeltek r�juk, �s m�ris tucatnyi s�tem�nyes t�lc�val termettek el�tt�k.

- Harry Potter! Harry Potter �r van itt! – sip�tott�k boldogan, �s nem egy man� odaszaladt �s �t�lelte a t�rd�t. Egy eg�szen alacsony, �regnek t�n� h�zi man� boldogan s�rt, mikor megl�tta. Nagy, teniszlabda m�ret� szemeib�l k�nnycseppek potyogtak a ruh�j�ra. Ginnyt is k�rberajongt�k. Hajlongtak el�tte, a haj�t dics�rt�k, finomabbn�l finomabb s�tem�nyekkel k�n�lgatt�k �ket. Harry egy id� ut�n csak mosolyogva b�logatott a man�knak, akik mind h�l�san k�sz�netet mondtak neki, mert ki�llt �rt�k �s Dobby�rt, amib�l Harry arra k�vetkeztetett, hogy a man�k is minden bizonnyal m�r hallott�k a t�rt�nteket �s val�sz�n�leg Sipor is mes�lt eleget.

- K�sz�nj�k, de most nem k�rn�nk t�bb �dess�get, csak n�gy adag reggelit szeretn�nk, ha k�sz�ten�tek nek�nk – k�rte �ket vid�man Harry. A man�k nagy r�sze r�gt�n sz�tszaladt �s futott, hogy � legyen az, aki k�sz�ti nekik a reggelit.

- Mindig ilyenek? – k�rdezte Ginny a f�l�be suttogva, mire Harry halv�nyan megborzongott �s a v�lasz is kiss� k�sve �rkezett.

- M�skor az�rt ennyire nem rohannak le �gy, de m�g nem siker�lt lej�nn�m eddig, �s utolj�ra tal�n �vekkel ezel�tt fordultam meg a konyh�ban. Sipor szokta hozni nek�nk az �telt, de nem akarom mindig ugr�ltatni, �s egy�bk�nt is terveztem, hogy len�zek a man�khoz. Hermione mondta, hogy szeretn�nek l�tni. De ak�rmennyire is megel�z a h�rem, ennyire m�g nem rohantak le engem se sose.

- Szeretnek, az l�tszik – nevetett Ginny halkan, ahogy a s�rg� forg� man� sokas�got figyelte. – Gondolom, nem ok n�lk�l kedvelnek ennyire.

- Ne is pr�b�lkozz – vigyorgott Harry. – M�ra v�ge a mese d�lel�ttnek.

- Na, csak m�g egy kicsit tartson ki!

- Ezt halasszuk m�skorra.

- De mi�rt? – ny�vogott Ginny, kisl�nyosan rebegtetve a szempill�it �s nagy boci szemeket meresztve n�zett Harryre.

- Ez mindenkin�l m�k�dne, kiv�ve n�lam – mosolygott tov�bbra is a l�nyra, aki most fancsali k�pet v�gott, r�j�ve, hogy amivel Ront meg tudja gy�zni, az Harryn�l minden bizonnyal cs�d�t mond.

- K�r, pedig Ronn�l kifejezetten j� hat�sa volt – jegyezte meg, Harry pedig j��z�en nevetett.

- Ron mindig is megtett mindent az � hugic�j�nak.

- Nem baj, az�rt j� a tudat, hogy van egy �t�k�rty�m – �s ha m�g tudn�d, nekem milyen sok gyenges�gem van – tette hozz� Harry mag�ban fanyarul, ahogy n�zte a l�nyt. Neki se kellett sok, hogy a k�rlel�s�re igennel v�laszoljon, de nem volt kedve tov�bb taglalni a m�ltja f�jdalmas r�szeit, �s azut�n, hogy ennyire r�szletesen mes�lt a Roxfortban t�rt�ntekr�l, nem is lenne annyira szerencs�s. Igaz, hogy esed�kes volt, hogy kiadja mag�b�l az �rz�seit, de ezt akkor sem Ginnynek k�ne kit�lalni – nagyot s�hajtott. – Ha �gy fojtatja, hi�ba v�rja majd, hogy esetleg n�h�ny eml�k�k, vagy �rz�s�k visszat�rjen. Hisz ha elmond mindent, akkor nincs mit keresni, hisz ott lesz a fej�kben. Tudj�k majd mi t�rt�nt, m�g ha nem is teljesen �gy ahogy, de fogalmuk lesz r�la. Megfordult a fej�ben, hogy megesketi mag�t Hermion�val, hogy egy sz�t se tudjon kiejteni a sz�j�n a r�gm�lt esem�nyeir�l, de fontol�ra v�ve ez csak �tmenetileg seg�tene �s rengeteg buktat�ja is lehet a dolognak.

Miut�n a man�k v�gre elengedt�k �ket, egy nagy adag forr� csoki �s t�m�nytelen h�l�lkod�s ut�n, sz�tlanul baktattak felfel�, vissza a griffend�l toronyba. Harry, p�lc�j�val k�t megpakolt t�lc�t �s egy kancs� te�t lebegtetett maguk el�tt.

- Ma mi dolgunk lesz? – k�rdezte Ginny, megunva a csendet kettej�k k�z�tt.

- M�g a hetedik emeleti tantermek �s a folyos�, ha minden igaz, azt hiszem a mi munk�nk a renov�l�sban egyel�re v�get �rt. Legal�bbis a kast�lyban. De m�g Hagrid h�za is seg�ts�gre szorul. A m�ltkor mondta, hogy a tet�t �jra kellene fedni, kiss� be�zik, �s mivel �t nem b�rn� el, minden bizonnyal �n v�llalom majd a tet�fed� szerep�t. Ezt kiv�telesen nem lehet megcsin�lni m�gi�val. Ha azt akarod, hogy egy tet� tart�s legyen, a k�t kezeddel kell dolgozz. Mert akkor biztos lehetsz benne, hogy a var�zs nem fogja mag�t megadni m�g a legnagyobb viharban se.

- Hagrid? � ki? A n�v kicsit ismer�s, mintha m�r hallottam volna, de arc nem ugrik be hozz� – morfond�rozott Ginny. Harry megtorpant,

- Ismer�s? Ezt hogy �rted? – k�rdezte k�v�ncsian �s izgatottan.

- Nem tudom, csak egy meg�rz�s. Egy halv�ny sejt�s. Mi�rt?

- Nem �rdekes, csak k�rdeztem – indult tov�bb, mag�ban t�prengve ezen.

- De m�g mindig nem �rultad el, ki az a Hagrid.

- Igaz is, ti m�g nem tal�lkoztatok vele mi�ta… �hm… - kereste a szavakat zavartan.

- Mond csak ki nyugodtan - s�hajtott fel -, mi�ta elvesztett�k az eml�keink ugye?

- Igen.

- Elviekben mi�ta ismerem Hagridot?

- J� ideje.

- Kicsit pontosabban? – morgott a l�ny az orra alatt. Nem szerette a hom�lyos fogalmaz�st, amib�l el�g sokat hallott mostan�ban.

- Nem �rdekes, hogy mi�ta ismer � titeket. A l�nyeg az, hogy ti �jb�l megismerj�tek.

- Mi�rt nem mondasz el semmit? – torpant meg ez�ttal Ginny d�h�sen. Ideges�tett�k a folytonos kit�r� v�laszok, amiket mindenkit�l kap, ha b�rmit is k�rdez.

- Mert azt akarom, hogy eml�kezz. �s ez nem �sszeegyeztethet� azzal, hogy mindent el�rulok, mert akkor nem lenne mi�rt keresni az eml�keket nem igaz?

- De – mormogta az orra alatt, bel�tva, hogy Harrynek van igaza.

- Nos, akkor ha lesz kedvetek, d�lut�n len�zhet�nk Hagridhoz.

- Ron is biztos j�n. De ha valami csoda folyt�n m�gse, �n biztos – mosolygott Ginny.

- �ll az aj�nlatom tov�bbra is – biccentett Harry, �s el�re engedte a l�nyt a portr� ajtaj�n�l.

A d�lel�tti �r�k gyorsan elszaladtak. V�gre k�szen lettek az �sszes r�juk b�zott feladattal. A szobrok �pek, a festm�nyek v�sznai szakad�s mentesek voltak, �s az �sszes haszn�latban l�v� tantermet ism�t bet�lt�tt�k az iskolapadok, v�rva a hamarosan visszat�r� di�kok sereg�t. D�lel�tt McGalagonyal is �sszefutottak, aki r� nem jellemz�en majdhogynem sz�lesen mosolygott, mikor k�z�lte vel�k, hogy az �sszes �js�g�r�t kipaterolt�k az iskol�b�l. Furcs�llt�k is, hogy eddig nem rontottak r�juk �s �r�mmel fogadt�k az okait. Az eb�det a klubhelyis�gben fogyasztott�k el n�gyesben, azt�n egy �r�cska ejt�z�s ut�n Harry �tlet�t k�vetve elindultak Hagridhoz. Ginny �s Ron izgatottan v�rt�k a tal�lkoz�st a r�gi-�j ismer�ssel, akinek perpillanat m�g csak a nev�t tudt�k. Harry kiv�telesen direkt �s sz�nt sz�nd�kkal hallgatta el Hagrid f�l-�ri�s mivolt�t. Ha m�r �gy alakultak a dolgok, legyen egy kis izgalom is a napban. K�v�ncsi volt, Ron milyen arcot fog v�gni, mikor megl�tja Hagridot. A fi�t ismerve el�sz�r d�bbent szemeket fog mereszteni, majd f�lig pirul �s hebegve-habogva kiny�g valami �dv�zl�sf�l�t. Ezekre a k�pzelt k�pekre ki�lt a mosoly az arc�ra, �s majdnem elnevette mag�t, mikor belegondolt, mit sz�lnak majd Gr�phoz.

Mikor ki�rtek v�gre a kast�ly parkj�ba, �nfeledten l�legeztek m�lyet a friss leveg�b�l. Ginny azonnal h�trafordult, hogy feln�zhessen a kast�lyra, amint kicsi t�volabb ker�ltek.

- Hisz ez gy�ny�r�! – szaladt ki a sz�j�n az els� gondolat, ami a l�tv�nyt le�rhatta. – Ron! – r�ngatta meg b�tyja tal�rj�t, hogy � is fel� forduljon. Harry �s Hermione p�r l�p�s ut�n meg�lltak, �s �k is visszafordultak.

- Igen, az – helyeselt Ron is. B�r � nem a gy�ny�r�, hanem ink�bb a titokzatos sz�t haszn�lta volna. B�r nem volt r�l�t�suk az eg�sz kast�lyra, m�gis ez a kis r�sz is leny�g�zte �ket.

- H�ny tornya van a Roxfortnak? – k�rdezte Ginny elm�l�zva, miut�n kigy�ny�rk�dt�k magukat a l�tv�nyban, �s tov�bb indultak.

- T�bb sz�z – v�laszolt nyugodtan Hermione. - Sohasem lehet tudni pontosan h�ny van. Van, mikor egy kisebb, nem haszn�lt torony egyszer csak elt�nik, van mikor megjelenik egy �j vagy ak�r t�bb is.

- De h�t ez…

- K�ptelens�g? – nevetett fel Harry, f�lbeszak�tva Ront. – A Roxfort tele van csod�kkal �s hihetetlen t�rt�netek, legend�k ezrei k�t�dnek a kast�lyhoz. Sohasem tudhatod, milyen �jdons�g v�r r�d a k�vetkez� nap. Mint Hermione is mondta, a tornyok is v�ndorolnak, ak�rcsak minden m�s a Roxfortban.

- Var�zslatos –motyogta maga el� Ginny.

- Eltal�ltad – v�gta r� Harry.

- Hogy? – �rtetlenkedett Ginny.

- R�tapintott�l a l�nyegre. A var�zslat �lteti az eg�sz kast�lyt. N�lk�le tal�n egy id� ut�n oml�snak is indulna.

- �rdekes – v�laszolta Ginny elm�l�zva a hallottakon.

- Az – hagyta r� Harry.

Meg�rkeztek Hagrid kunyh�j�hoz. Az ablakok ki voltak nyitva, odabentr�l kihallatszott a te�skanna s�pol�sa. Bekopogott az ajt�n, mire azonnal hallatszott, hogy valami nyekereg, ezzel egy id�ben agyar veszett�l csaholni kezdett, �s kaparta az ajt�t. Ginny �s Ron gyorsan h�tr�ltak k�t l�p�st, m�g Hermione is el�vigy�zatoss�gb�l kicsit h�tr�bb cs�szott. �gy mindh�rman Harry h�ta m�g� ker�ltek, a fi�t haszn�lva v�d�pajzsnak.

- J�v�k m�r, j�v�k! – hallatszott ki Hagrid d�rm�g�se. – Agyar, a fene vigyen el, menj m�r arr�bb! – Harry halkan kuncogott, majd az ajt� kit�rult.

- Harry! – b�d�lt el Hagrid a maga szok�sos modor�val, �s nem v�rt m�don felkapta a fi�t, alaposan megszorongatta. – V�rtam m�r, mikor leszel hajland� idetolni azt az �nnepelt h�ts� feledet. De most kiv�telesen megbocs�jtok, Boldog Sz�linapot!

- Hag… rid – ny�gte ki nagy nehezem. – L�gy sz�ves, tegy�l…

- Oh, bocs�nat – szabadkozott, �s v�gre elengedte, mire a fi� ism�t leveg�h�z jutott. - Hermione! Ron, Ginny! – k�sz�nt�tte �ket is, mikor �szrevette. – H�t j�l vagytok, h�la az �gnek!

- Szia, Hagrid – k�sz�nt�tte Hermione is mosolyogva �s � is odal�pett Hagridhoz egy �lel�sre, Harry pedig megigaz�totta f�lrecs�szott szem�veg�t �s vetett egy oldalpillant�st Ronra. H�t, azaz arc felejthetetlen volt.

- Gyertek be – h�vta �ket, �s arr�bb �llt az ajt�b�l. – �pp reggel gondoltam, hogy feln�zek majd hozz�tok.

Harry �s Hermione egyb�l k�vette Hagridot, de Ron�k kicsit t�tov�ztak a k�sz�b�n.

- No, gyertek m�r! Agyart�l meg nem kell tartani, csak �r�l a t�rsas�gnak. – Ron sanda oldalpillant�st vetett a kuty�ra �s megad�an, Ginnyt maga ut�n h�zva bel�ptek �k is. A kunyh� a megszokott form�j�ban t�nd�k�lt, att�l eltekintve, hogy itt-ott bes�t�tt a nap a tet�n. Hagrid le�ltette �ket, �s mindenki kez�be nyomott egy b�gre te�t, az asztalra pedig kitett egy adag s�tem�nyt, abb�l az ehetetlen fajt�b�l, amibe ha az ember beleharap - �s mellesleg nem rendelkezik �ri�s felmen�kkel -, belet�rik a foga.

- Hagrid, azt hiszem nem �rtana egy r�vid bemutatkoz�s, de t�nyleg csak egy r�vid – sz�lalt meg Hermione, a k�zt�k be�llt cs�ndben �s pr�b�lta t�vol tartani Agyar fej�t, hogy ne csorgassa a ny�l�t az �l�be.

- Ah… �hm, h�t persze! Nos, Rubeus Hagrid vagyok - de csak Hagrid - a Roxfort kulcs- �s h�zt�j�rz�je, egyben pedig vad�r �s Legend�s L�nyek gondoz�sa tan�r – mik�zben besz�lt, Agyar megunta, hogy Hermione folyton arr�bb tolja, �gy a kutya otthagyta �s �tment az asztal m�sik oldal�ra Harryhez �s mivel a fi� nem ellenkezett, lelkesen d�rg�l�z�tt hozz�, ny�l�val egyenletesen beter�tve a fi� tal�rj�t. Hermione illedelmesen belekortyolt a te�j�ba - legal�bbis �gy tett, mint aki belekortyol - �s v�rt�k Hagrid folytat�s�t. T�bbsz�r is belekezdett: - �hm… Nos… H�t… Eh… Brrr… Harry, seg�ts m�r!

- Egyel�re ennyi azt hiszem el�g is – nevetett fel. K�r�ln�zve most vette csak �szre, hogy mindenhol ed�nyek, l�basok, t�lak �lltak a legk�l�nf�l�bb helyeken, a tet�r�l pedig csepegett bel�j�k a v�z. Felpillantva �szre is vette a lyukakat. – Tegnap esett?

- �jjel volt egy kis zivatar, b�r az se kiz�rt, hogy az �ri�s polipnak volt pocsolhatn�kja – vonta meg a v�ll�t. – Volt m�r r� p�lda, hogy el�g alaposan el�ztatta a vetem�nyesemet.

- �rtem. Mikor j�nnek megjav�tani a tet�t?

- Na, h�t ez az! – morrant fel Hagrid. – Annak a hebehurgya bag�zsnak m�r k�t hete meg kellett volna csin�lniuk, de m�g sz�n�ket se l�ttam, csak �g�rgetnek! �h, m�r arra gondoltam �n magam csin�lom meg, de a l�tra nem igaz�n b�rta. Harry? – kezdte Hagrid �s elgondolkodva simogatta a szak�ll�t. – Nincs v�letlen�l egy kis szabadid�d?

- De – nevetett fel Harry „�n megmondtam” pillant�st vetve Ginnyre, amibe a l�ny kiss� belepirult, miut�n a z�ld tekintet gazd�ja elford�totta a pillant�s�t – van.

- Nagyszer� – d�nny�gte Hagrid. – V�gre f�z�sre is haszn�lhatom az ed�nyeimet. �h, jut eszembe! – pattant fel hirtelen Hagrid, �s s�r� bocs�natk�r�sek k�zepette kim�szott az asztal mell�l, majd az egyik szekr�nyben kezdett kotor�szni, aminek foghagymaf�z�rek l�gtak a foganty�j�r�l. – Hova tehettem… - morogta a szekr�nynek, Harry�k pedig Hagrid termetes h�t�t n�zt�k. Hermione, kihaszn�lva, hogy bar�tjuk nem figyel, gyorsan vissza�nt�tte a b�gr�je tartalm�nak a fel�t a te�s kancs�ba. Nem akarta megb�ntani a vad�rt, de ez a tea kifejezetten borzalmasra siker�lt ez�ttal. M�skor legal�bb az ihat� szintet s�rolja, de most j�val alatta volt. Harry megmosolyogta a l�ny t�nyked�s�t, Ron pedig csak a szem�ld�k�t h�zta fel, majd belekortyolt a te�ba �s kis h�j�n ki is k�pte. Ginny pedig alig hallhat�an kuncogott. – Mindj�rt meglesz… - mormolta tov�bb Hagrid a szekr�ny belsej�nek, Ron pedig gyorsan lerakta a b�gr�t az asztalra, j� t�vol a kez�t�l, hogy m�g v�letlen�l se akarjon m�g egyszer belekortyolni. Harry szem forgatva egy gyors mozdulattal felkapta Ron b�gr�j�t �s egy laza mozdulattal kil�ttyintette a tartalm�t a nyitott ablakon, majd visszatette Ron el�, mire az elt�togott egy k�sz�n�m�t. – Megvan! – brummogta Hagrid, m�g mindig a szekr�nyben matatva. Kiss� m�lyebbre ny�lt, majd kih�zta a kez�t �s bez�rta a szekr�nyajt�t. Valamit a kez�ben tartott, amir�l most lef�jta a port, majd �sszez�rta kukafed�l m�ret� tenyer�t, elrejtve benne a szekr�nyb�l el�b�ny�szott t�rgyat. Harry�k fel� fordult, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- Sajn�lom, de most tort�t nem tudtam s�tni, meg ugyeb�r Mol… - m�g egyet kr�kogott. – Mint l�tod az ed�nyeim nem alkalmasak per pillanat f�z�sre, de meg�g�rem neked, j�v�re csin�lok.

- Hagrid igaz�n nem kell…

- De, igen, igenis meg�rdemled! Err�l nem vit�zok! Na, sz�val, hol is tartottam, �h, ja igen. No, h�t ez se egy nagy aj�nd�k, de rem�lem ugyan olyan hasznos lesz, mint a zanz�rdb�r ersz�nyed – Hagrid m�lyet s�hajtott �s �gy festett, mint aki mindj�rt elb�gi mag�t, ami n�la azzal j�rt egy�tt, hogy el�kapta piros p�tty�s, abrosz m�ret� zsebkend�j�t �s egy k�dk�rt�t megsz�gyen�tve f�jta ki az orr�t. Mint most is ezt tette. – Sz�val, visszat�rve, boldog tizennyolcadik sz�let�snapot!

- Nem is mondtad, hogy sz�linapod van – mormogta Ginny az orra alatt.

- Mert nem szok�som nagydobra verni – v�laszolta a fi�. Hagrid m�g mindig ott �llt az asztal v�g�ben, zsebkend�j�t gy�r�getve, ami egy�ltal�n nem volt jellemz� r�. – Hagrid, j�l vagy?

- Aham, persze – szipogta. – Mi�rt ne lenn�k?

- Nem �gy n�zel ki – folytatta Harry. – B�kd m�r ki, hogy mi a baj?

Hagrid nem sz�lt semmit, csak Harry el� tartotta a mark�t. Kinyitotta kukafed�l m�ret� tenyer�t, amin egy – az � kez�ben hangy�nyinak t�n� – hatsz�glet� fadobozka fek�dt. A sz�lein�l sz�gletes, de a teteje g�mbszer�en kiemelkedett.

- Mi ez? – k�rdezte Harry zavartan, miut�n elvette a kez�b�l a fadobozk�t. A sz�lein�l �s a g�mbr�sz�nek a fel�let�t f�nyesre suvickolt�k az �vek. L�tszott rajta, hogy valaki vagy valakik az �vek sor�n nagyon sokszor a kez�kben tartott�k. Forgatni kezdte az ujjai k�z�tt �s r�j�tt, hogy ki lehet nyitni. Finoman felpattintotta a z�rat, �s felhajtotta a tetej�t. Egy �ra�veggel fedett, r�gim�di ir�nyt�t tartott a kez�ben. D�szes kezd�bet�k jel�lt�k rajta az �gt�jakat, �s egy aranysz�n mutat� lend�lt hol ide, hol oda, v�g�l meg�llapodott �szak �s Kelet k�z�tt.

- Egy olyan ir�nyt�, ami az embert elvezeti az �ton ahhoz, amire a sz�ve a legjobban v�gyik. Sokan L�lekmutat�k�nt is nevezik. M�r r�gen itt porosodik, m�g �vekkel ezel�tt tettem szert r�, de nem haszn�ltam egyszer sem. Valahogy n�lam mindig kiakadt �s elkezdett k�rbe-k�rbe forogni, meg sem �llva sehol m�g csak egy pillanatra sem. Rem�lem neked m�k�dni fog. Na, mit mutat?

Harry lepillantott, �s most vette csak �szre, hogy a ny�l hegye pontosan Ginny fel� mutat.

- H�t, meg�llni meg�llt – kezdte, l�zasan gondolkodva, mit tal�ljon ki erre. – De nem tudom, mit jelent – f�llentette -, elvileg a Tiltott Rengeteg fel� mutat, sz�val… nem tudom.

- Nem baj – legyintett Hagrid -, majd r�j�ssz. De legal�bb neked m�k�dik. Att�l tartottam neked se fog.

A vad�r megjegyz�s�n mindenki j�t der�lt, �s m�g �r�k m�lva is kitartott a j�kedv, mikor m�r f�lfel� kaptattak a domboldalon a kast�ly fel�. Harry meg�g�rte Hagridnak, hogy holnap reggel lej�n �s elkezdi megcsin�lni a tet�t. M�g s�t�ltak, Harry kicsit lemaradt �s �jra f�lpattintotta az ir�nyt� tetej�t, ami most m�r nem a tiltott rengeteg, hanem a Roxfort fel� mutatott, mell�kesen pedig pontosan Ginnyn kereszt�l. Gyorsan becsukta �s a tal�rja zseb�be rakta a kez�t, m�g mindig az ujjai k�z�tt tartva az ir�nyt�t. Tetszett neki Hagrid aj�nd�ka, de az m�r kev�sb�, hogy a ny�l folyton a l�nyra mutat. P�r l�p�ssel mell�j�k szeg�d�tt, hogy ne t�nj�n fel nekik az el�bbi lemarad�sa �s hallgatta Hermione magyar�zatait a Roxfortr�l amik Ronnak �s Ginnynek sz�ltak. Vacsora ut�n betoppant Molly egy apr� zs�rtort�val, amit Harrynek s�t�tt �s menteget�zve �tny�jtott neki egy csomagot, mondv�n nagyon sajn�lja, de most nem tud �ssze�lni a csal�d �s � is csak fut�lag k�v�n neki ez�ttal boldog sz�let�snapot az �sszes Weasley nev�ben. Harry megillet�dve bontogatta a csomagot, amiben egy f�nixtollas penna volt, hozz�ill� v�r�s tint�val �s egy b�rtokkal, hogy az �rt�kes �r�szersz�m ne s�r�lj�n, ha zsebben hordj�k. Azonnal felismerte a tollat �s kikerekedett szemekkel n�zett Mrs Wesleyre, hogy honnan szerezt�k. Az asszony csak mosolyogva meg�lelgette, mikor l�tta a fi� elk�ped�s�t. Hermione is felk�sz�nt�tte, akit�l egy k�nyvet kapott: 1000 meg 1 hasznos b�b�j a mindennapokra, miut�n pedig Mrs Weasley elment, n�gyesben elfogyasztott�k a tort�t, meghagyva bel�le k�t szeltet, amit majd holnap elvisznek Hagridnak �s McGalagonynak. Mikor m�r a griffend�l klubhelyis�g�ben �ltek este �s besz�lgettek, Harry megint el�vette az ir�nyt�t �s ism�t kinyitotta. K�tszer megp�rd�lt �s ism�t a l�nyra mutatott, Harry pedig bossz�san csukta be.

- Na, r�j�tt�l m�r mi lehet? – k�rdezte t�le Ron izgatottan.

- Nem – f�llentette Harry. – G�z�m sincs – aki nem ismeri �t el�gg�, az t�k�letesen biztos lett volna abban, hogy Harrynek l�v�se sincs, mire mutathat az ir�nyt�. De nem ezek k�z� az emberek k�z� tartozott Hermione, aki csak arra v�rt, hogy amint kettesben vannak let�madhassa Harryt. Tudta, hogy a fi� elhallgatja el�l�k, mit mutat neki az ir�nyt�.

- Biztos? – k�rdezte csal�dottan Ginny. – Az is lehet, hogy valami el�sott kincsre �h�tozol, minket meg ki akarsz hagyni a bulib�l – viccel�d�tt a l�ny, mire Harry is elmosolyodott.

- Nem kell nekem holmi kal�zok kincs – legyintett. – T�k�letesen megfelel nekem a mostani �letem, ez�rt nem �rtem, mit mutat. – �jabb f�llent�s – jegyezte fel Hermione k�pzeletbeli list�j�ra. Harry b�rkit �t tudott v�gni rajta k�v�l ha akart, de �t sosem tudta l�v� tenni.

- Megn�zhetem? – k�rdezte Ron. – H�tha megtudom hol az a bizonyos kincs – vigyorgott, Harry pedig �tny�jtotta neki az ir�nyt�t. Ron megforgatta az ujjai k�z�tt, majd egy sz�npadias s�hajjal kinyitotta. Egy ideig �sszer�ncolt szem�ld�kkel n�zte, majd felpillantott, de eln�zett Harry �s Hermione f�l�tt, akik egym�s mellett �ltek a kanap�n �s a tekintete meg�llapodott klubhelyis�g bej�rat�n. – Pont arra mutat – pillantott le ism�t Ron, majd megint fel. - Na? Kinek van kedve b�kl�szni egyet, h�tha �n r�tal�lok legs�t�tebb �lmaimra. Van egy olyan �rz�sem, hogy nincs messze – ism�t ki�lt az arc�ra a mosoly �s felpattant a fotelb�l, amiben eddig �lt. Mind fel�lltak �s r�pillantottak a Ron kez�ben l�v� ir�nyt�re, ami t�nyleg pontosan a portr� h�toldal�ra mutatott.

- Kalandra fel, kal�zok – s�hajtotta Harry �s egy p�lcaint�ssel el�var�zsolt egy h�romsz�glet�, tollas kalapot, amit Ron fej�re tett, majd el�rel�pett �s kit�rta el�tt�k a portr�t. Hermione �s Ginny d�ltek a nevet�st�l, Ron pedig tejbe t�k vigyorral megigaz�totta a fej�n �jonnan szerzett kalapj�t, amiben v�r�s haj�val t�nyleg �gy festett, mint egy igazi kal�zkapit�ny. Harry is �nfeledten mosolygott. Kisorj�ztak a folyos�ra �s ism�telten k�rbe�llt�k Ront. Az apr� ny�l fordult �s Kelet fel� mutatott, a folyos� jobb k�z fel�li szakasz�ra.

- Az anyj�t, ez t�nyleg m�k�dik! – lelkendezett Ron �s ha lehet, m�g sz�lesebbre h�zta a sz�j�t. – Matr�zok, jobbra �t! – adta ki a parancsot �s gyors l�ptekkel trappolt v�gig a folyos�n, majd fordult r� a l�pcs�kre. J� p�r folyos� �s rejtett �tj�r� ut�n megtorpantak egy ajt� el�tt. Ez a folyos� viszont se Harrynek, se Hermion�nak nem volt ismer�s �s homlok r�ncolva pillantottak egym�sra. Nem eml�keztek f�lkar� lovagi p�nc�lra, ami az ajt� k�t oldal�n �llt �s a falon l�g�, s�rk�nyt �br�zol� falisz�nyeg is ismeretlen volt sz�mukra. Ron izgatottan n�zett az ajt�ra, majd bar�taira. – Na? Mit gondoltok?

- Nem tudom, Ron – mormogta Hermione. – Egyik�nknek sem ismer�s a folyos�. Nem r�mlik, hogy l�ttuk volna h�t �v alatt egyszer is ezt a s�rk�nyt �s a f�lkar� lovagokat.

- Na akkor itt az ideje, hogy kider�ts�k hova keveredt�nk – l�pett az ajt�hoz. Megfogta �s lenyomta a kilincset, majd megl�kte az ajt�t, mire az nyikorogva kiny�lt. Ron meg�llt. Az ajt� �ppen hogy csak r�snyire volt kinyitva. Harry idegesen kukkantott be, de egyenl�re nem l�tott semmit. Ron nagy leveg�t v�ve kit�rta a nyikorg� ajt�t, aminek a sarokvasai cs�ny�n elrozsd�sodtak, �gy a kellet�n�l nehezebben mozgott. El�sz�r Harry �s Ron l�pett be, Harry a biztons�g kedv��rt p�lc�val a kez�ben, majd �ket k�vette szorosan a k�t l�ny. Egy �res szob�ban tal�lt�k magukat, aminek egyetlenegy, feh�r lepellel letakart t�rgy �llt a k�zep�n. Fell�legezve beljebb l�ptek �s bez�rt�k maguk m�g�tt az ajt�t. Az a valami, k�r�l bel�l k�t m�ter magas volt, �s az alakj�b�l �t�lve keskeny t�rgy lehetett. Ron k�zelebb l�pett. Lehajolt �s megfogta a feh�r lepel sark�t, majd egy lass�, ugyanakkor megfontolt mozdulattal leh�zta a t�rgyr�l. El�sz�r egy d�szes oldalkeret bukkant fel, majd l�that�v� v�lt egy t�k�r f�nyes, ez�st�s fel�lete, v�g�l a feh�r v�szon a f�ldre hullott �s �k ott �lltak – Harrynek bennakadt a t�dej�ben a leveg�, mikor r�j�tt mit tal�ltak – egy t�k�r el�tt.

- Egy t�k�r? – Ron hangja kiss� csal�dott volt.

- Nem ak�rmilyen t�k�r - l�pett k�zelebb Harry �mulva �s v�gigsim�tott a d�szes arany kereten. – Utolj�ra els��vesk�nt tal�lkoztam vele – feln�zett a keret fels� r�sz�re �s el�sz�r mag�ban, majd hangosan is felolvasta. – Edevis amen ahze erkyt docr amen. Ez, Ron, ez Edevis t�kre – felelte �mulva.

- Ez az a bizonyos, amire gondolok, Harry? – k�rdezte fojtott hangon Hermione.

- Igen – s�hajtott –, az.

- Mit jelent a felirat? – k�rdezte Ginny.

- Nem arcod tykre ez hanem a sivede – ford�totta le Harry. - Ez a t�k�r – sim�tott v�gig ism�t a d�szes arany kereten – megmutatja neked, mire v�gsz legjobban �ppen. Ron nyilv�n az�rt keveredett ide, mert � maga sem tudja m�g, hogy mit keres val�j�ban, a t�k�r pedig az ir�nyt� szerint seg�thet neki abban, hogy meglelje, amit t�nylegesen meg akar tal�lni.

- De �n csak magunkat l�tom benne – jelentette ki Ron �rtetlen�l.

- Nem j� sz�gb�l n�zed – felelte Harry. – Menjetek arr�bb egy kicsit! – k�rte a k�t l�nyt, � pedig megfogta Ron kez�t �s pontosan a t�k�r el� �ll�totta. Ugyan �gy, mint m�r egyszer megtette sok �vvel ezel�tt, majd ell�pett �s kicsit messzebbr�l figyelte az arc�t. El�sz�r ki�lt r� az �rtetlens�g. Maga m�g� pillantott, de mikor l�tta, hogy nem �ll m�g�tte senki, visszan�zett a t�k�rre. Az arc�n furcsa kifejez�s k�rvonalaz�dott, amit Harry ritk�n l�tott rajta. �gy t�nt �rti is meg nem is, amit �ppen l�t.

- Mit l�tsz, Ron? – k�rdezte Ginny izgatottan, de Ron egyel�re nem v�laszolt, csak b�multa a t�kr�t. – Na? – t�relmetlenkedett Ginny. – Mond m�r! – �szt�k�lte a b�tyj�t.

- Igaz�b�l, �n sem tudom, mi ez pontosan. Olyan, mintha maga a t�k�r utas�t�sokat mutatna nekem. Azt l�tom, hogy bemegyek a k�nyvt�rba, keresek valamit, de nem tal�lom, azt�n v�ltozik a sz�n. Csom� olyan emberrel besz�lek, akiket nem is ismerek. Egy-kett� van k�zt�k, akiket igen. Valamit �tad nekem Neville, amir�l nem tudom, hogy mi az, azt�n egy k�t�l f�l� hajolok, amiben kavarog valami. Szint�n nem tudom, mi az. Belemer�tem az arcom �s innent�l csak kavarg� foltok, majd ism�t a k�t�l f�l�tt �llok. L�tom saj�t magamat �s el�g �rdekes arcot v�gok. Ez ut�n pedig Harryvel besz�lek, aki valamin l�that�lag nagyon meglep�dik, majd hirtelen sarkon fordul �s elmegy, azt�n Ginnyvel besz�lgetek a klubhelyis�gben, valamit mondok neki, de csak �rtetlen�l r�zza a fej�t �s � is elmegy. Ezut�n egyed�l �llok, gondolkozok valamin, majd egy m�sik jelenetben megjelenik Hermione �s a nyakamba ugrik, majd mindez elt�nik �s kezd�dik el�lr�l. Ism�t megyek a k�nyvt�rba, ism�t besz�lek az emberekkel stb.

- Ez… �rdekes – ny�gte ki Hermione. – Lehet azt akarja kifejezni, hogy keresel valamit.

- Ha figyelmen k�v�l hagyod a t�kr�t – l�pett k�zelebb Harry. – Szerinted mire v�gysz legjobban?

- Nem is tudom – vakarta meg a tark�j�t Ron �s kiss� el�r�bb tolta a fej�n a kalapot. – Tal�n… �h, nem, h�lyes�g – legyintett.

- M�gis? – k�rdezte Harry.

- Tal�n, eml�kezni – mondta halkan, a cip�je orr�t szeml�lve. – Eml�kezni akarok. Nagyon �gy �rzem, hogy valami fontos dolognak a tudat�ban k�ne lennem, de nem tudom mi az �s ideges�t�, hogy csak az �rzet van meg, hogy elfelejtettem valami fontosat. De ezzel egy�tt ideges�t�, hogy val�j�ban semmire sem eml�kszem, nem csak arra a bizonyos dologra, amire olyan nagyon kellene – morogta maga el� bossz�san, majd legyintett. Visszaadta Harrynek az ir�nyt�t. – Na, sipirc Ginny, te j�ssz! – tolta a h�g�t a t�k�r el�, � pedig h�tr�bb h�z�dott Harry �s Hermione mell�. a l�ny oda�llt a t�k�r el� �s egy pillanatig csak a szem�ld�k�t r�ncolta, majd a f�le t�v�ig elpirult.

- Mi az? – nevetett fel Hermione. – Csak nem megl�ttad �lmaid herceg�t? Kicsit elpirult�l, Ginny.

- Kicsit nagyon – kontr�zott r� Harry �s � is mosolygott.

- �hm… Nem �rdekes – motyogta Ginny, de m�g mindig a t�k�rre szegezte a szem�t. – Biztos, hogy h�lyes�get mutat – csavargatta zavartan a haj�t, de mindenki hallotta a hangj�n, hogy nagyot hazudik. Egy pillanatig m�g n�zte, majd ell�pett a t�k�r el�l.

- Megl�tjuk Hermione mire �csing�zik – tolta oda a l�nyt, aki pr�b�lt ellenkezni.

- F�l�sleges – de az�rt odal�pett a t�k�r el�, azon im�dkozva mag�ban, hogy ne azt l�ssa, amire sz�m�t, de csal�dnia kellett �s pillanatokon bel�l  az � arca is r�zs�s lett, de nem olyan l�tv�nyosan, mint Ginny�. Harry mag�ban kuncogott. Teljesen biztos volt benne, mit l�that Hermione, aki most el is h�z�dott a t�k�r el�l.

- Na? – k�rdezte Ron nevetg�lve. – Ki a szerencs�s?

- �gy se ismered – pr�b�lta menteni a menthet�t a l�ny �s t�ntet�en �t�llt Harry m�sik oldal�ra, hogy ne Ron mellett kelljen szobroznia.

- Harry, te j�ssz! – l�k�tt rajta egyet Ron �s a lend�let miatt l�pett egyet el�re.

- F�l�sleges – r�ntotta meg a v�ll�t �s nem mozdult. – Tudom, mit l�tn�k. �n m�r nem el�sz�r tal�lkozom ezzel a t�k�rrel.

- Az�rt csak �llj el� te is – mosolygott Ginny. – Az ember v�ltozik. Azt mondtad, r�g nem l�ttad, sz�val itt az ideje, hogy megszeml�ld legs�t�tebb v�gyaid – nevetett fel.

- Hidd el nekem, hogy tiszt�ban vagyok vele, mit l�tn�k – morogta Harry.

- Na, l�ci! – k�rlelte a l�ny, mire s�hajtott egyet �s a t�k�r el� l�pett. El�sz�r csak a feliratot b�multa a tetej�n, majd megad�an belen�zett a t�k�rbe �s halv�nyan elmosolyodott.

- Tudtam, hogy ez lesz – s�hajtott ism�t. Ginny sz�m�ra �gy t�nt, v�gyakozva n�z bele a t�k�rbe.

- Mit l�tt�l r�gen? – k�rdezte izgatottan.

- A csal�dom �s saj�t magam a k�r�kben – v�laszolt halkan. – Lily �s James Pottert, valamint minden bizonnyal a nagysz�leimet, b�r nem tudom, t�nyleg �k voltak-e, mert r�luk soha egyetlen k�pet sem l�ttam, csak azt, amit a t�k�r mutatott egyszer.

- �s most? – k�rdezte Ron. – Most mit l�tsz?

- Azt, amire sz�m�tottam – nevetett fel halkan, de nem ford�totta el a tekintet�t a t�k�rr�l. Hermione sz�m�ra �gy t�nt, kedvtelve n�zegeti.

- �s mire sz�m�tott�l? – k�rdezte Ginny izgatottan.

- Erre – ker�lte ki a k�rd�st Harry, mire a l�ny bossz�san f�jt egyet, ak�r egy macska.

- Mi is elmondtuk, v�laszolj te is! – k�vetelte j�t�kosan Ron. Hermione csak csendesen �llt mellett�k. Tudta, mit l�that Harry �s azt is tudta, hogy a fi� tiszt�ban van vele � mit l�tott.

- Egy val�tlan k�pet l�tok, ami csak a k�pzeletemben �l, mivel nem v�lthatom val�ra – v�laszolta tov�bbra is ker�lgetve a k�rd�st. M�g mindig a t�kr�t n�zte, le nem v�ve r�la a szem�t.

- Egy dolog? – bark� b�zott Ron.

- Nem – nevetett Harry.

- Egy szem�ly? – k�rdezett most Ginny.

- Aham – v�laszolt elm�l�zva.

- Egy l�ny? – ny�jtotta el a k�rd�st Ron kedvtelve �s ism�t vigyorgott, mint a tejbe t�k.

- Mondhatni – v�laszolt Harry, gonoszul elvigyorodva.

- Mondhatni? – csattant fel Ginny. – Hogy lehet �gy v�laszolni egy egyenes k�rd�sre?

- �gyesen – h�zta �ket tov�bb Harry. Keresztbe fonta a kez�t a mellkas�n �s m�g mindig nem vette le a szem�t a t�k�rr�l.

- Hermione seg�ts m�r – ny�g�tt fel Ron.

- K�rdezd meg azt, hogy mi�ta is l�tja…

- Ki ne mond! – mordult fel Harry, de nem n�zett r�juk.

- R