1. fejezet – Elveszve

H�rom h�t. Ennyi ideje nem hagyta el Harry, a Roxfort gyeng�lked�j�t. Naphosszat csak �lt, a k�t �gy k�z�tt, amin Ginny �s Ron fek�dt ugyan �gy, ahogy lefektett�k �ket, amikor felhozt�k a s�r�lteket a nagyteremb�l. Az �llapotuk nem v�ltozott. Se nem javult, se nem rosszabbodott. Aki el�sz�r n�zett volna r�juk, az egyb�l r�v�gja, hogy alszanak, ami r�szben igaz is volt, csak �ket nem lehetett felkelteni az „alv�sb�l”. A h�rom h�t alatt a Szent Mung� szinte �sszes gy�gy�t�ja j�rt m�r n�luk, de semmit nem tudtak kider�teni.

- A test�k �gy viselkedik, mintha csak m�ly �lomba mer�ltek volna – szinte mindegyik�k ugyan ezt mondta, kiv�tel n�lk�l. Harry �s Hermione javaslat�ra, Bill j�volt�b�l t�bb �tokt�r� is j�rt n�luk, de semmit nem tal�ltak �k sem. Mintha t�nyleg csak… aludn�nak.

Felh�zott l�bakkal kuporgott egy fat�ml�s sz�ken, �s csak b�mult maga el�. Akkor volt hajland� enni �s aludni, ha Hermione is vele volt. A l�ny m�r f�l �r�ja elment, hogy hozzon nekik valami eb�det �s n�h�ny k�nyvet Harrynek. George helyrej�tt, p�r nap alatt. Hom�lyosan eml�kszik a roxforti csat�ra, minden Weasleyvel egy�tt, �s m�g n�h�ny kor�bbi r�szletre, de ezen k�v�l rendben volt, legal�bbis fizikailag. Lelkileg m�g mindig nem tudta �p �sszel felfogni, hogy Fred nincs t�bb�. Haza se ment az Od�ba, az�ta. Minden idej�t a boltban t�lti, �s ha csak teheti, minden z�r�s ut�n beugrik egy f�l �r�ra a gyeng�lked�re, hogy meg�rdekl�dje �ccse �s h�ga �llapot�t �s, hogy Harryvel besz�lgessen az �zletr�l. A Weasley csal�d t�bbi tagja is, ha nem naponta k�tszer, legal�bb egyszer bej�n.

A gyeng�lked�re m�r csak jelsz�val, �s ellen�rz� var�zslatok sorozat�val lehet bejutni, h�la McGalagony tan�rn�nek, mivel az �js�g�r�k sz�ntelen�l ostromolj�k a „kis t�l�l�t”. A F�nix Rendj�nek tagjai k�z�l is mindig van valaki a Roxfortban. A kast�ly renov�l�s�t, McGalagony vezet�s�vel �k v�gzik. Az igazgat�n� nem hajland� m�snak is enged�lyezni a fel�j�t�sban val� r�szv�telt. Mivel Harry kijelentette, hogy nem hajland� elhagyni a gyeng�lked�t, am�g Ginny �s Ron mag�hoz nem t�r, McGalagony megb�zta, hogy minden bel�p�t k�rdezzen meg valami olyannal kapcsolatban, amire csak az illet� tudhatja a pontos v�laszt.

- A maga �rdek�ben, Harry – v�gta r� a tan�rn�, amikor Harry f�l�slegesnek �t�lte meg az int�zked�st. – Tudom, mennyire nem szereti a felhajt�st, de azt sajnos nem tehetem meg, hogy az iskol�b�l kitoloncoljam �ket – vetett egy haragos pillant�st az ajt� fel�, aminek k�t, hom�lyos �vegt�bl�ja el�tt most is alakok mozogtak. – Pedig higgye el, sz�ves �r�mest megtenn�m! – Harry csak belet�r�d�en b�lintott egyet, mivel Madame Pomfrey is nagy buzgalommal t�mogatta az �tletet, mondv�n, hogy legal�bb elfoglalja mag�t valamivel.

Most is egyed�l �lt a sz�k�n, �s v�rta, hogy Hermione visszaj�jj�n. Ez szinte m�r napirendnek sz�m�tott n�la. A l�ny elmegy �s hoz valami k�nyvet, vagy �telt, amit beledikt�l, � pedig Hermion�ba. Neki is felt�nt m�r, hogy Harry szinte csak vele besz�l. Mindketten egym�sban tartj�k a lelket, mondjon b�rki b�rmit. Van, mikor egym�st �lelve �lnek az egyik �gyon, �s csak csendben �lvezik egym�s k�zels�g�t, �s v�rj�k a csod�t, hogy Ron �s Ginny fel�bredjenek. Fej�t a felh�zott t�rdeire t�masztotta, �s behunyta a szem�t. Folyamatosan a roxfortos �vei peregtek a szeme el�tt. Az els� vonat�t, amikor megismerte Ront. A troll, amikor Hermione mag�ra v�llalta a felel�ss�get, �s innent�l kezdve elv�laszthatatlanok voltak. A kalandjaik. Mindegyikhez h�rman kellettek. Na �s Ginny. Ron kish�ga, aki meg sem mert sz�lalni a jelenl�t�ben, leverte a poharat, belek�ny�k�lt a vajtart�ba. Amikor megmentette a baziliszkuszt�l, mikor el�sz�r megcs�kolta a kviddics meccs ut�n… �r�lt volt, mikor �t�d�vben azt hitte Cho kell neki. Ginnyre mindig csak Ron h�gak�nt gondolt addig. Azt�n, kezdte v�gre kinyitni a szem�t �s megl�tni azt, ami eddig is ott volt az orra el�tt, csak � nem vette �szre.

Hirtelen valami nekiv�g�dott a gyeng�lked� ajtaj�nak. Azonnal felpattant, �s p�lc�t r�ntott. Az �vegt�bl�k m�g mindig remegtek a keret�kben, �s a hom�lyos �vegen kereszt�l alakok mozogtak a folyos�n. Az ajt�hoz sietett, �s p�lc�j�t hozz��rintve a z�rhoz elsuttogta a jelsz�t.

- Albus Dumbledore! – az z�r kattant, � pedig felt�pte az ajt�t. �tl�pte a hangszigetel�s vonal�t, �s azonnal meg�t�tte a f�l�t Hermione feld�lt hangja. A l�ny az �js�g�r�k csoportj�nak k�zep�n �llt, k�r�l�tte sz�tsz�r�dott k�nyvek, m�g�tte pedig Sipor, t�lc�val a kez�ben. A l�ny karj�t az egyik f�rfi fogta, ami a l�nynak l�that�lag ellen�re volt.

- M�gis mit k�pzelnek magukr�l?! Van fogalmuk r�la, hogy mi t�rt�nt itt h�rom hete? A Roxfort di�kjai, tan�rai, Roxmorts falu lakosai �s a F�nix rendje harcolt itt az eg�sz var�zsvil�g�rt! M�g maguk, otthon �ltek �s sop�nkodtak, k�z�l�nk nem kevesen az �let�kkel fizettek az�rt, hogy maguk most itt lehessenek! Hagyj�k b�k�n a gy�szol�kat �s minket! Milyen �rdekes, hogy eddig a cikkeik mind arr�l sz�ltak, hogy az Els� Sz�m� Nem K�v�natos Szem�ly milyen r�kent b�n�ket k�vetett el! Mocskosabbn�l mocskosabb dolgokat �rtak, �s most azt v�rj�k, hogy exkluz�v interj�t adjunk maguknak arr�l, hogy mit csin�ltunk az elm�lt h�napokban!? Nem bizony�tottunk m�g maguknak eleget? Most hirtelen mindenki visszat�rt a „kis t�l�l�re”! Akkor �rt�k volna ezt, mikor a k�r�z�si plak�tjainkkal volt kitap�t�zva az Abszol-�t! Eresszen el! – ord�tott r� a karj�t szorongat� f�rfire. Nem v�rta meg mit l�p. Lend�tette a p�lc�j�t, �s a nem k�v�natos �js�g�r� m�r a folyos� fal�nak t�v�ben �lt, v�rz� fejjel. Hermione r� kapta a tekintet�t, � pedig leeresztette a p�lc�j�t, de nem tette el. A szeme k�nnyes volt, �s m�g mindig zih�lt az indulatt�l. Lehajolt a p�lc�j��rt, ami ott hevert t�le nem messze a k�v�n. Egy int�s�re a k�nyvek berep�ltek a gyeng�lked�re �s � is ment ut�nuk. �tl�pett a m�sik eszm�letlenen, aki ott hevert az ajt� el�tt keresztben, �s Harry nyak�ba borulva zokogni kezdett.

- Sipor! – sz�lt a man�nak, aki m�g mindig ott �lldog�lt, t�lc�val a kez�ben �s csak n�zte a zokog� l�nyt. Most besietetett Harry mellett az ajt�n, �tl�pve az �jult �js�g�r�t. Fesz�lt cs�nd �llt be, �s mindenki Harryt n�zte, aki d�h�sen �sszeszor�tott sz�jjal j�rtatta rajtuk a tekintet�t. – Most boldogok? – k�rdezte �lesen. – Legyen magukban annyi tapintat, ha m�r nem hajland�ak elmenni innen, hogy nem zaklatj�k a dolgoz�kat �s minket. M�g egy ilyen, �s nem �rdekel, hogy kicsod�k, micsod�k �s mit csin�ltak, ki�tkozom magukat a birtokr�l is. Nem fog �rdekelni, hogy milyen rendelet van a sz�mukra, �s ha majd a Szent Mung�ban fogj�k helyrerakni magukat, ne csod�lkozzanak!

- Ez fenyeget�s volt, Mr Potter? – csend�lt egy v�szj�sl�an ismer�s hang.

- Igen, Vitrol! Hal�losan komolyan gondoltam! – v�laszolta, majd Hermion�t beh�zva mag�val, bez�rta az ajt�t. A man� letette a t�lc�t egy �res �gyra, majd egy pukkan�ssal elt�nt.

- J�l vagy? – suttogta a l�ny f�l�be, �s a m�sik kez�vel is �t�lelte Hermion�t.

- Most… most m�r j�l – szipogta, �s elengedte. – Csak ez nagyon nem tetszett. Meg�ll�tottak, azt�n meg elkezdtek faggatni. Mikor k�z�ltem vel�k, hogy hagyjanak b�k�n, az a k�t fick� elkapta a karom. Az egyiket siker�lt ki�tn�m, de ut�na kicsavart�k a p�lc�t a kezemb�l – kezdett megint k�nnyezni Hermione. – Ut�na meg elkezdtek olyanokat a fejemhez v�gni, ami kibor�tott. „Mi�rt nem indul Harry Potter a megsz�k�tt hal�lfal�k ut�n? Vagy direkt hagyta futni �ket, mert � akar lenni a k�vetkez� s�t�t nagy�r?” – erre �n elkezdtem ord�tani vel�k, aminek a v�g�t m�r te is hallhattad – szipogta, �s odas�t�lt a nyitott ablakhoz, majd a p�rk�nyra �lve n�zett ki a birtokra. – Ne csin�lj semmit! – sz�lt, fel� sem fordulva. M�r indult volna az ajt� fel�, mikor meghallotta a figyelmeztet�st. – Nem �ri meg. Most kaptak egy alapos fejmos�st. M�g egy stikli, �s akkor legal�bb joggal r�ghatjuk ki �ket a Roxfortb�l. Ut�na olvastam. R�szben az�rt voltam a k�nyvt�rban, meg hoztam neked n�h�ny k�nyvet. Tal�n �rdekelni fognak, a legt�bb az anim�gi�r�l sz�l. M�r r�g gondoltam r�, hogy megtanulhatn�nk. J�l j�het m�g. F�leg akkor, ha az �js�g�r�k zaklatnak. Ki tudna b�rmi inform�ci�t is kih�zni egy vidr�b�l, vagy egy szarvasb�l? – mosolyodott el szomor�an Hermione. – Mit sz�lsz hozz�? – n�zett a szem�be. Szipogott m�g egy utols�t, �s meg�t�gette maga mellett az ablakp�rk�ny szabad r�sz�t.

- Nem rossz �tlet. De akkor ne jegyeztess�k be magunkat. Az �gy nem olyan izgalmas, ha az eg�sz iskola tud r�la – egy r�vid, szomork�s mosolyra futotta, �s fel�lt Hermione mell�, a h�t�t az ablakkeretnek t�masztva. – Ezen m�r �n is gondolkodtam, csak eddig nem tal�ltam r� alkalmat, hogy felhozzam. Mostan�ban nem is jutott eszembe. K�sz�n�m a k�nyveket! Ha lesz kedvem, elkezdem – a l�ny biccentett, �s t�bbet egyik�k sem sz�lalt meg. Csendben �ltek, �s n�ztek ki az ablakon. Id�nk�nt Madame Pomfrey is bej�tt, hogy ellen�rizze Ront �s Ginnyt, de amilyen halkan bej�tt, olyan halkan vissza is ment a szob�j�ba. Naponta egyszer megitatott vel�k b�jitalokat, de azon k�v�l � sem tudott semmit tenni �rt�k.

A k�vetkez� p�r nap is esem�nytelen�l telt. Az �js�g�r�k megh�zt�k magukat, de tov�bbra sem voltak hajland�ak t�vozni a Roxfort gyeng�lked�j�nek ajtaj�b�l. Harry a k�nyveket b�jta, csak, hogy legal�bb a gondolatait elterelje, de id�vel r� kellett j�nnie, hogy igaz�n �rdeklik az anim�gi�r�l sz�l� k�tetek, amiket Hermione szedett �ssze neki, a csod�val hat�ros m�don, �ps�gben maradt k�nyvt�rb�l.

Most is a sz�ken �ld�g�lt, �s Az anim�gia rejtelmei c�m� vaskos k�tetet b�jta. Id�nk�nt fel-fel n�zett, de jobb�ra belemer�lt a k�nyvbe, agya egy r�sz�vel viszont folyamatosan figyelt a k�rnyezet�re. Ha jobban belegondol ez m�r bizonyos szinten paranoia, de � ezt mind a h�bor� hossz� �veinek tudta be, �s R�mszem �lland� mond�k�j�nak, miszerint: Lankadatlan �bers�g! Akarva, akaratlanul, de figyelt a k�rnyezet�re, mik�zben olvasott, �s minden kis neszre felkapta a fej�t.

Hermione most nem volt vele. Val�sz�n�leg megint a k�nyvt�rba ment, nem mondta. A gyeng�lked�n szinte m�r term�szetellenes csend honolt. Ez tal�n a hangszigetel� b�b�joknak volt tudhat�, egyed�l a nyitott ablakon hallatszott be n�mi mad�rcsicserg�s. Ron �s Ginny ugyan olyan merev p�zban fek�dtek, mint eddig, lesz�m�tva, hogy a mellkasuk alig l�that�an emelkedett �s s�llyedt. De most m�sk�pp. A lelassult leveg�v�telek mintha kicsit gyorsultak volna mindkett�j�kn�l. Harry s�hajtott egyet, sz�tn�zett a helys�gben, �s lapozott a vaskos k�nyvben, aminek m�r az utols� fejezetein�l tartott. B�rmennyire is figyelt, azt nem vehette �szre, hogy a v�r�s haj� fi� szempill�i finoman megrezzennek, majd felny�lnak. A sz�ke egy�bk�nt is kicsit ferd�n �llt, �gy a l�t�tere is ink�bb Ginnyre korl�toz�dott. Mocorg�st hallott, amire r�gt�n felkapta a fej�t, �s a k�nyv kiesett a kez�b�l, ahogy felpattant a sz�kr�l. Mikor felemelte a tekintet�t, egy zavartan csillog� barna szemp�rt pillantott meg.

- Ginny… - lehelte, �s nem akart hinni a szem�nek. Pislogott m�g egyet, hogy biztosan tudja, nem �lmodik. – Ginny! – ism�telte meg hangosan is, �s �t�lelte a f�lig �l�, f�lig fekv� l�nyt. – F�j valamid? Ugye j�l vagy? Nagyon r�nk ijesztett�l – mormolta a haj�ba, �s m�g mindig szorosan �lel�s�n engedve h�tr�bb h�z�dott, �s lehajtotta a fej�t, hogy puszit nyomjon a l�ny ajkaira.

- Vedd le a kezedet a h�gomr�l! – csattant m�g�tte egy rekedtes �s karcos, de meglehet�sen d�h�s hang. Felkapta a fej�t, �s belen�zett egy inger�lten csillan�, k�k szemp�rba. M�r mozdult volna, hogy Ront is �t�lelje, de olyan dolog t�rt�nt, amire egy�ltal�n nem sz�m�tott. Ron kez�ben ott volt a p�lc�ja, amit csak ut�lag vett �szre, mikor m�r er�sen oldalba tal�lta egy piros f�nycs�va, �s � h�rom m�terrel arr�bb fek�dt a padl�n, egy t�r�tt sz�k darabjai k�z�tt. Az oldala l�ktetett, �s melegs�g folyt v�gig a derek�n. Ahogy megpr�b�lt felt�p�szkodni hirtelen f�jdalom nyilallt a bord�i k�z�. Felszisszent, �s odakapta a kez�t, de talpra kecmergett. R�pillantott a kez�re, ami v�r�sl�tt a v�r�t�l, de most egyszer�en nem tudta �rdekelni a f�jdalom. �sszeszor�totta az �llkapcs�t �s n�m�n t�rte, de agya vadul zakatolt, mik�zben farkasszemet n�zett legjobb bar�tj�val.

- Ron! – ki�ltotta d�bbenten, de �r�mmel a hangj�ban, �s tett egy l�p�st az �gyak fel�.

- Ne mer�szelj k�zelebb j�nni! – megtorpant, �s miut�n �sszeszedte mag�t a d�bbenet�b�l akkor sz�lalt meg. Eddig azt hitte, bar�tja hirtelen �sszet�vesztette valakivel.

- Ron… Ron, mi bajod? – k�rdezte kiss� remeg� hangon, �s most a l�ktet� oldala sem tudta �rdekelni. – Ginny? – n�zett most a l�nyra, aki zavartan viszonozta a pillant�s�t. – Ron, Ginny! Mi bajotok van?! Ne sz�rakozzatok velem, ez nagyon nem j� vicc! – csuklott el a hangja. – Hiszen ismertek…

- M�g, hogy ismer�nk! – d�rrent r� Ron, olyan hangosan, ahogy rekedt torka engedte. – Hah, j� vicc! – leforr�zva, kikerekedett szemekkel �llt el�tt�k, �s a pillant�s�t bar�tja �s szerelme k�z�tt kapkodta. Egyik�k sem �gy viselkedett, mintha csak meg akarn�k tr�f�lni. Mintha azt sem tudn�k ki �… egy�bk�nt is kapkodta a leveg�t s�r�lt oldala miatt, �s h�tr�lnia kellett egy l�p�st.

- K�rlek, ne sz�rakozzatok velem, Ron! – sz�lalt meg r�m�lten, amit a hangja is el�rult. – K�rlek… Mi�rt viselkedtek velem �gy? Ginny…

- Hagyd b�k�n a h�gomat! – kiab�lt r� ism�t Ron, �s m�g mindig nem eresztette le a p�lc�j�t.  – Nem tudom ki vagy, �s nem is �rdekel! T�nj innen, vagy darabokra �tkozlak! – A fenyeget�s hal�losan komolyan hangzott Ron sz�j�b�l. Olyannyira, hogy az m�r nem lehetett egy ostoba tr�fa r�sze. T�nyleg nem tudj�k, hogy ki �?

A gyeng�lked� ajtaja kiny�lt, �s Hermione j�tt be, egy kupac k�nyvvel a kez�ben.

- Harry, tal�ltam neked n�h�ny legili… - csak most l�tta meg, hogy mindenki �bren van, �s minden szemp�r r� szegez�dik. A kez�b�l kipotyogtak a k�nyvek, �s szaladva indult meg Ron fel�.

- Ron, Ginny! – ki�ltotta fel, �s mosolygott.

- Maradj ott ahol vagy!  – ord�tott r� Ron, �s a p�lc�j�t egy pillanatra fel� kapta, mire Hermione megtorpant, majd ism�t visszaford�totta Harryre, de mindkettej�ket szemmel tartotta. Hermione arc�r�l azonnal elt�nt a halov�ny mosoly, �s egy sz�t se b�rt kiny�gni d�bbenet�ben. A szem�t Harryre kapta, �s most vette �szre, hogy kiss� f�l oldalra d�lve �ll, �s az oldal�t szor�tja f�l k�zzel, a m�sik v�lla pedig fura sz�gben �ll. Azt�n a t�r�tt sz�kre, �s Ron p�lc�j�ra, v�g�l Harry elborzadt, �s r�m�lt arc�ra n�zett. A tekintete tal�lkozott a z�ldszem� fi��val, de a smaragdz�ld szemp�rb�l is ugyan az a k�ts�gbees�s �s d�bbenet sug�rzott, amit � is �rzett. A cs�ndet, Harry szaggatott l�legz�se t�rte csak meg. Pr�b�lt s�hajtani, h�tha att�l enyh�l az oldal�ba nyilall�, fesz�t� f�jdalom, de csak azt �rte el vele, hogy m�g jobban �sszer�ntotta s�r�lt izmait, �s egy halk szisszen�s hagyta el az ajkait. Madame Pomfrey m�g nem j�tt be a kiab�l�sra, �gy val�sz�n�leg nem is tart�zkodik a k�zelben, vagy a hangszigetel�s kiterjed az � szob�j�ra is.

- Ron, kik vagyunk mi? – k�rdezte meg halkan, szinte suttogva Hermione, de a szem�t nem vette le Harryr�l, �s figyelemmel k�s�rte a fi� minden mozdulat�t, szem�ben agg�d�s csillant.

- Honnan tudjam? – mordult fel, de most legal�bb nem kiab�lt. – De sz�lj r� a bar�todra, hogy ha m�g egyszer hozz� mer �rni a h�gomhoz, meg�l�m! – sziszegte Ron, �s fenyeget�en n�zett mindkettej�kre. P�lc�j�t m�g mindig Harryn tartotta, aki most elborzadva h�tr�lt m�g egy l�p�st, �s t�molyogva belekapaszkodott egy �gy keret�be. T�l sok v�rt vesz�tett. A szeme el�tt apr�, feh�r pontok kezdtek keringeni �s megr�k�ny�dve n�zett legjobb bar�tj�ra, aki az im�nt tett neki hal�los fenyeget�st. A szeme el�tt m�r nem csak feh�r p�tty�k, de fekete foltok is kezdtek t�ncolni, v�g�l megadva mag�t a j�t�kony s�t�ts�gnek, lehunyta a szemeit, �s m�g �rezte, ahogy egy halk puffan�ssal a k�padl�ra roskadt.

Arra �bredt, hogy valaki egy nedves ronggyal t�r�lgeti az arc�t, �s megnyugtat� hangon duruzsol a f�l�be. Nehez�re esett kinyitnia a szem�t, �s mikor megtette akkor sem l�tott sokat. S�t�t volt, �s a kev�s vil�goss�gb�l arra k�vetkeztetett, hogy egy gyertya �g mellette. Az �gya sz�l�n �l� alaknak is csak a hom�lyos k�rvonal�t l�tta a szem�vege n�lk�l.

- Hermione? – suttogta rekedtes hangon.

- Harry! V�gre magadhoz t�rt�l – v�laszolt fojtott hangon a l�ny, �s megm�rtva a borogat�st visszatette a homlok�ra.

- L�zas vagyok? – k�rdezte halkan, miut�n megtal�lta, �s az orr�ra tette a szem�veg�t. Most m�r tiszt�n l�tta a l�ny, k�nnyek cs�kozta arc�t.

- M�r nem annyira – szipogta, �s seg�tett neki fel�lni. – Csak, gondolom l�z�lmaid voltak. Folyton motyogt�l, n�ha kiab�lt�l is az�rt vagy berekedve. Madame Pomfrey helyre hozta az oldalad, �s megitattunk v�rp�tl�val, mert el�g sok v�rt vesz�tett�l, meg az oldaladb�l ki kellett szedni a sz�knek a szil�nkjait. Az egyik bord�d is t�r�tt volt, az�rt kapt�l nehezen leveg�t, a v�lladat pedig �n tettem helyre, am�g eszm�letlen volt�l a v�rvesztes�g miatt – az arc�n k�nnyek g�rd�ltek v�gig, �s Harrynek felt�nt, hogy Ronr�l �s Ginnyr�l egy sz�t sem sz�lt. Let�r�lte f�l k�zzel a k�nnyeket az arc�r�l, �s m�lyen a szem�be n�zett. Musz�j volt tudnia.

- Ron �s Ginny? – suttogta rekedten, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Hermione hangtalanul kezdett zokogni, �s �tkarolta a nyak�t. Viszonozta az �lel�st, �s v�rta, hogy a l�ny �sszeszedje meg�t. – Nyugodj meg, k�rlek! – mormolta a f�l�be. – Ne s�rj! – a nyugtat� szavak hal�ssal voltak r�. Lassan elengedte, �s miut�n megt�r�lte az arc�t tal�rja ujj�ba, halkan mes�lni kezdett.

- Alszanak – pillantott h�tra. -  Miut�n el�jult�l odarohantam hozz�d, hogy ellen�rizzem j�l vagy-e. Ronnal k�z�ltem, hogy nem vagyunk az ellens�gei �s ut�na k�ldtem egy patr�nust Madame Pomfreynak. Miut�n ell�ttunk t�ged, �s Ron�kat is megvizsg�lta magunkra hagyott, �s k�rdezgetni kezdtem �ket. – itt meg�llt. Nyelt egyet majd kicsit szapor�bb l�legzettel folytatta. – Nem tudj�k, kik vagyunk – mondta ki v�g�l. – Nem eml�keznek senkire. Se r�nk, se az oszt�lyt�rsakra, a tan�rokra, se a csat�ra, se a rendre. Semmire. Azt tudj�k, hogy testv�rek. Nem tudj�k, ki Mr. �s Mrs Weasley, Bill, George, Charlie, Percy. A var�zsl�st nem felejtett�k el, de egyetlen egy szem�lyre sem eml�keznek, csak egym�sra. Ginny mondta, hogy �t�lelted �s meg akartad cs�kolni, de azt�n eltal�lt Ron �rt�sa. – Hermione megint s�rni kezdett, Harry pedig meredten b�multa a l�ny tal�rj�nak szeg�ly�t. – Nem eml�keznek a kalandjainkra, a titkainkra… az �rz�seikre. Ron �gy b�nt velem, mint ahogy te szokt�l Malfoy-al – t�r�lgette a k�nnyeit. – t�vols�gtart� volt, egy m�tern�l k�zelebb csak Madame Pomfreyt engedte mag�hoz. Hideg �s g�nyos. Ginny… Ginny alig sz�lt valamit. �gy viselkedett, mint Luna, r�csod�lkozott mindenre. R�lunk nem mondtam nekik semmit. Nem v�laszoltam, mikor r�lunk k�rdeztek, annyit mondtam, hogy mi n�gyen bar�tok voltunk, �s azt, hogy m�g besz�lnem kell veled – szipogta a l�ny, �s a tekintet�t kereste, de nem n�zett r�. Nem tudott gondolkodni, nem tudta ir�ny�tani az �rzelmeit. F�lt, hogyha Hermione a szem�be n�zne, olyan dolgokat olvasna ki a tekintet�b�l, amit sz�nt sz�nd�kkal sohasem mutatna. D�bbent volt, �s k�ts�gbeesett. Elvesztette a legjobb bar�tj�t �s a szerelm�t. Weasley�k egy fiukat �s egy l�nyukat. �gy �rezte, � maga is valahol vel�k veszett el. �s � m�g bolond m�don azt hitte, Ron �s Ginny csak j�tszanak vele.

- Harry, j�l vagy? – k�rdezte szipogva Hermione, �s az �lla al� ny�lva felemelte a fej�t.

- Ha azt mondan�m, minden rendben, az olyan nagy hazugs�g lenne a r�szemr�l, mint m�g soha – suttogta, �s a szem�t tov�bbra is les�t�tte. Hiszen, r�szben az � hib�ja. Hermione kital�lta a gondolatai.

- Ne merd magadat v�dolni! – emelte meg a hangj�t. – Ha valaki tehet r�la, az Voldemort. � �tkozta meg �ket, �s ha nem szak�tod f�lbe, most az eg�sz Weasley csal�dnak ki lenne t�r�lve az eml�kezete. Lehet, hogy m�g nekem is – szipogta. – Harry n�zz r�m! – ki�ltott r�. Felkapta a tekintet�t. Ez egy�ltal�n nem volt jellemz� Hermion�ra. – Felfogtad? Nem miattad, hanem �rted! Ez a nagy k�l�nbs�g, Harry, amit Voldemort nem tudott meg�rteni. �desany�d sem miattad halt meg, hanem �rted. Ez�rt �l, m�g most is a b�b�j�nak eml�ke. A sz�leid szerettek, ahogy Sirius, Remus �s mi is szeret�nk…

- �s m�gis mind meghaltak… mert szerettek! – kiab�lta g�nyosan karcos, rekedt hangon. Tudta, hogy nem a l�nyra kellene z�d�tania a k�ts�gbees�s�t, de nem b�rta. T�l sok lett hirtelen a s�ly a v�llain. – Ezerszer jobban j�rtatok volna ti is, ha m�r els��vesen tartj�tok t�lem a t�vols�got! Ha meg sem ismertek… Ron m�g mindig az lenne, aki volt, Ginnyvel egy�tt. Colin Creevey is m�g mindig a f�nyk�pez�g�p�t kattogtathatn�, nem egy m�rv�nys�rban fek�dne a Roxfort parkj�ban.

- Ez nem rajtad m�lt, �rtsd m�r meg! – fogta k�t kez�be az arc�t Hermione, �s szinte m�r k�ny�r�gve besz�lt. – Harry, k�rlek, ne besz�lj �gy! Amit Voldemort �s a hal�lfal�i elk�vetettek, azok nem a te felel�ss�ged. Egy h�bor� arr�l sz�l, hogy elvesz�tj�k a szeretteinket, semmi t�bbr�l. Azok az igazi h�s�k, akik talpra tudnak �llni a vesztes�gek ut�n. Ez nem a te kereszted, Harry! Ez�rt mind Voldemort a felel�s, aki rem�lem nagyon is megb�nh�dik a tettei�rt. Nem hib�ztathatod minden�rt magadat! �s ki ne tal�ld azt, hogy te vagy a felel�s a sz�leid hal�l��rt. Az Pettigrew miatt t�rt�nt �s a j�slat miatt, lassan tizenh�t �ve – mikor az �rul�t eml�tette, Harry arc�ra s�t�t �rny�k vet�lt.

- �s �n megkegyelmeztem annak a mocskos patk�nynak, Hermione – sziszegte, a l�ny pedig �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.

- Ne haragudj, de a p�rszasz�t m�g nem tanultam meg – h�zta el a sz�ja sz�l�t. Harry megism�telte az el�z� mondat�t, imm�r rendesen.

- De ne feledd, hogy ezzel k�s�bb az �letemet mentetted meg. Mivel Pettigrew az ad�sod maradt. Ez akkor nemes cselekedet volt, ami nem maradhatott h�la n�lk�l. Griffend�leshez m�lt�, tudod j�l.

- Pettigrew is griffend�les volt – vetette ellen.

- A s�veg is t�vedhet. Ha most megint le�ltetn�nek minket, az sem biztos, hogy megint oda osztana – merengett el Hermione. – Az ember v�ltozik. Csak az a baj, hogy nem mindig j� ir�nyba. Visszagondolva Pettigrewnak a Mardek�rban lett volna a helye, ezt szerintem te is tudod.

- Engem is oda akart osztani a s�veg – vallotta be, les�tve a szem�t.

- Az t�ny, hogy megvan benned a mardek�rosok tulajdons�gai, de nem minden itt d�l el, Harry. Igen, ker�lhett�l volna oda is. De ha j�l tudom, m�gis a Griffend�lben k�t�tt�l ki – mosolyodott el halv�nyan. – Megkaptad a kardot is. Ennek el�g bizony�t�knak kell lennie, nem igaz?

- De… tal�n…