Prol�gus

M�g mindig a l�thatatlan k�r ment�n ker�lgett�k egym�st. Voldemort nagy�r l�tta serege pusztul�s�t, �s egyre kevesebb es�lyt l�tott a gy�zelemre. De � m�r a menek�l�st tervezte, �s azt, mik�nt tudja �sszet�rni a fi�t legk�zelebbi tal�lkoz�sukra.

- M�g mindig nem hiszel nekem, Denem? – Harry v�rt. V�rta a jelet, azt a legapr�bb mozdulatot is, hogy t�madjon vagy v�dekezzen. Voldemortnak a fekete m�gi�n k�v�l m�r semmije sincs ellene. – Nincs t�bb horcrux – suttogta v�szj�sl�an. – Ketten maradtunk! – de Voldemort nem figyelt r�. V�r�s szemeit az �v�be f�rta, amiben most a m�rhetetlen gonoszs�g, �s az �r�let szikr�ja csillogott. Voldemort halkan, de az � sz�m�ra tiszt�n hallhat�an k�nt�lni kezdett valamif�le �si, halott nyelven. Nem v�rta meg, ak�rmi is legyen az, m�g v�gez a var�zslattal, tudv�n, hogy az csak rosszat jelenthet.

- Capitulatus! – ki�ltotta, de abban a pillanatban egy �les rikolt�s is csend�lt, �s Voldemort nagy�r f�lbehagyva var�zslat�t kisz�rta r� azt az �tkot, amir�l m�r minden jelenl�v� tudta, hogy el fog hangzani, csak abban nem voltak biztosak, hogy kinek a sz�j�b�l.

- Avada kedavra! – de a var�zs m�r nem �rt c�lba. Meg�lte �t a saj�t, visszapattan� �tka. P�lc�ja kirep�lt a kez�b�l, amit Harry, m�sik kez�t a magasba emelve elkapott, Tom Denem pedig pr�zai v�g�rv�nyess�ggel elter�lt a k�padl�n, de vele egy�tt m�s is. El�sz�r nem l�tta. Hirtelen el�nt�tte �t a m�moros megk�nnyebb�l�s, �s a tekintet�vel k�t bar�tj�t kereste.

A Weasley csal�d �s Hermione a t�meg els� soraiban �llt, de most valami baj t�rt�nt. Kit�rt az �r�mm�mor, hogy v�gre megszabadultak Voldemortt�l, de a t�meg els� soraiban valami nem volt rendben. Senki nem ujjongott, senki nem indult meg fel�, ahogy a h�ts� sorokb�l sokan. Megr�m�lt. Ahogy v�gign�zett a n�pes csal�don, k�t ember hi�nyzott a v�r�s �st�k�k k�z�l. Azt a p�r l�p�st is rohanva tette meg, ami k�zt�k volt. Az emberek f�lre�lltak az �tj�b�l �s megl�tta a k�t f�ld�n fekv�t. Lerogyott a t�rdel� Hermione mell�. Ginny �s Ron a f�ld�n fek�dtek, George pedig er�sen sz�d�lt �s t�molygott, mint akit fejbe v�gtak egy terel��t�vel, v�g�l � is �sszeesett �s Bill kapta el �ccs�t, de nem �jult el. Olyan arcot v�gott, mint akit eltal�lt egy k�sza �tok �s most arr�l sincs fogalma, hogy jelenleg hol van. A k�t f�ld�n fekv� viszont nem mozdult. Alig l�that�an l�legeztek, �s mikor Harry odany�lt, hogy ellen�rizze, ki tudta tapintani a pulzusukat, ami el�g gyenge volt, de valamelyest megnyugtatta, hogy bar�tja �s szerelme �letben van.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte, de a Weasley csal�d egyik tagja sem v�laszolt. Jobb �llapotban voltak, mint George, legal�bb meg tudtak �llni a l�bukon, de nem �gy t�nt, mint akik felfogt�k, hogy mi t�rt�nt. – Hermione? – fordult most a l�nyoz, akinek k�nnycseppek peregtek az arc�r�l �s remegett, mint a ny�rfalev�l, de m�g mindig jobb �llapotban volt, mint Weasley�k.

- Ne… nem tudom, Harry – vett er�t mag�n, hogy meg tudjon sz�lalni, de �gy is dadogott. – Mikor Vol-Voldemort besz�lni kezdett azon a furcsa… furcsa nyelven, el�sz�r Ginny azt�n Ron is �sszeesett, �s m�r George… George is majdnem, de akkor megszak�tottad �s… �s… �s nem tudom… - a l�ny, vele egy�tt l�that�an sokkos �llapotban volt. Az emberek, akik a teremben voltak, n�m�n elhallgattak �s csak b�multak r�juk, vagy pr�b�ltak k�zelebb furakodni.

- De h�t, m�gis mi t�rt�nt… - suttogta, ink�bb csak mag�nak Harry. Megsemmis�lten t�rdelt k�t bar�tja mellett. Semmi sem maradt benne, az egy perccel ezel�tti, zsibbaszt� megk�nnyebb�l�sb�l. Bar�tai s�patag arca s�t�t �rny�kk�nt takart�k el, az �ppen csak kis�tni k�sz�l� napot, Harry lelk�ben…