14. fejezet – Alvadt v�r� homok�ra

Az �bred�s valami sz�rny� volt. A feje hasogat a hirtelen j�tt f�nyt�l, mert valaki sz�tr�ntotta a szoba vastag f�gg�nyeit �s k�zben folyamatosan kiab�lnak a feje felett. Mag�ra r�ntotta a takar�t, hogy legal�bb egy kicsit tomp�tsa a hangzavart �s a f�nyt, ami m�g a csukott szemh�jain kereszt�l is irrit�lta. Lassan, de kezdte felfogni, hogy mir�l is sz�l a vita f�l�tte �s kiss� k�tyagosan, de a hangok gazd�it is felismerte.

- H�nyszor kell m�g megs�r�ljetek, hogy v�gre felfogj�tok, ketten nem mindig vagytok elegek?! V�laszolj, Ronald! Mondj egy olyan indokot, ami elegend� ahhoz, hogy nekem m�r megint nem sz�ltatok, mikor sz�ks�ges lett volna! �s ez most nem csak neked sz�l, hanem neked is Harry! – Neki mi k�ze is van mindenhez? Az eml�kei valahogy nem igaz�n szerettek volna el�b�jni a hom�lyb�l, � pedig az �bers�g �s az �loml�t k�z�tt ing�zott ide-oda, de egy vagy k�t sz� mindig visszar�ntotta att�l, hogy visszaaludjon. M�g gondolkozni sem volt ideje a k�rd�sen, mikor ler�ntatt�k a fej�r�l a takar�t �s az �les f�ny ism�t elvak�totta, mikor r�snyire ny�lt szemekkel fel akart n�zni. �sszeszor�totta a szem�t �s az egyik karj�val eltakarta.

- H�zd be a f�gg�nyt! – ny�gte, mikor r�j�tt, honnan t�z a napf�ny az arc�ra.

- Nem h�zom! – jelentette ki Hermione �s m�rgesen dobbantott egyet a l�b�val. De Harrynek per pillanat az volt a legf�bb v�gya, hogy v�gre s�t�tebb legyen, �s ki tudja nyitni a szem�t. Senki nem mozdult, de hallotta, ahogy a karnison a karik�k arr�bb mozdulnak, �s a f�gg�ny �sszeh�zza �nmag�t.

- Na, v�gre – motyogta �s �vatosan elvette a karj�t az arca el�l, hogy meggy�z�dj�n r�la t�nyleg siker�lt-e, amit akart. A szoba f�lhom�lya most kifejezetten j� volt. Hermione d�h�sen meredt a f�gg�ny rojtjaira, Ron pedig a mosoly�t pr�b�lta elrejteni a l�ny el�l.

- V�laszoln�tok v�gre a… - Kezdte Hermione, de Harry f�lbeszak�totta.

- �llj, �llj… v�rj egy kicsit, h�ny �ra �s mennyit aludtam? – k�rdezte rekedten.

- Reggel h�t, �s tal�n olyan n�gy �r�t aludt�l, de nem csod�lkoztam volna, ha fel se �bredsz r�nk. Tudod a v�r… - Ron elharapta a mondatot �s ink�bb m�sk�pp fejezte be. – Am�gy, hogy �rzed magad?

- J�l – morogta maga el�. – Mint akin kereszt�lhajtott egy �thenger.

- Egy micsoda? – k�rdezett vissza Ron, de csak egy f�radt legyint�st kapott v�laszul.

- Mi bajotok van m�r megint Hermion�val �s ezt m�rt f�l�ttem kiab�lva kell megbesz�lni? Egy�ltal�n mi k�z�m nekem az eg�szhez? – �s�tott egyet �s nyakig visszah�zta mag�ra a takar�t.

- Most kiv�telesen nem csak r�m d�h�s – v�dte mag�t Ron s�rtetten, mire Hermione m�rgesen f�jt egyet. A l�ny t�ntet�en a f�gg�ny rojtjaira szegezte a szem�t, �s m�g v�letlen�l sem volt hajland� a k�t fi�ra n�zni.

- Ha az �jjel t�rt�ntek miatt… - kezdte Harry, de szinte azonnal f�lbe is szak�tott�k.

- Mikor fogj�tok m�r fel v�gre mindketten, hogy nem vagyok egy cserepes vir�g, amit p�tyolgatni kell?! – t�rt ki Hermione. – Nem volt el�g a sok �t�lt kaland az �vek sor�n, hogy v�gre megtanulj�tok, hogy h�rman m�g mindig t�bbet �r�nk, mint ketten? Nem, mert ezek szerint m�g mindig nincs rajtatok el�g heg, hogy eml�keztessen!

Hermione fel al� j�rk�lt, �s folyamatosan z�d�totta r�juk a szidalmait.

- Egy indokot mondjatok! Egy, haszn�lhat� indokot, ami�rt nem sz�ltatok nekem az este! K�pzelheted, Harry, milyen �rz�s volt reggel a v�res tal�rodat a mos�konyh�ban tal�lni! – Hermione hangosan f�jtatott �s d�h�sen j�rtatta a szem�t kett�j�k�n. Ron v�ltott Harryvel egy �vatos pillant�st, miel�tt megsz�lalt.

- Mert f�ltett�nk. T�ged �s Ginnyt is. �szint�n sz�lva �gy igaz�n, meg sem fordult a fej�nkben, hogy komolyan sz�ljunk nektek – motyogta halkan Ron �s a f�le t�ve is v�r�s volt. Mindketten v�rt�k a sz��radatot, amit majd Hermione a nyakukba z�d�t, de mikor p�r m�sodperc m�lva sem t�rt�nt semmi, feln�ztek. A l�ny arc�r�l patakokban folytak a k�nnyei �s remegett, mint a ny�rfalev�l. A sz�j�t �sszeszor�totta �s szaggatottan vette a leveg�t.

- Hermione? – pr�b�lkozott meg egy �vatos k�rd�ssel Harry. – Minden rendben? – A l�ny nem v�laszolt. �t�lelte Ron nyak�t �s a fi� v�ll�n hangos zokog�sban t�rt ki.

- Ez ne… nem kifog�s! E… el… el ne menjetek legk�zelebb, n�… n�lk�lem. Ink�bb megyek veletek mindenhova, minthogy m�g… m�g egyszer �t�ljem azt, amit reggel kellett. – Ron �t�lelte Hermion�t �s nyugtat�an simogatta a h�t�t, de nem sz�lt semmit. A tekintete Harry�t kereste, akinek most v�gre siker�lt �l� helyzetbe torn�sznia mag�t a s�pped�s �gyon. A mellkasa �s a v�lla, ha megmozd�totta f�j�n l�ktetett, �s az sem seg�tett rajta, hogy r�zta a hideg.

- �g�rj�tek meg! – engedte el Hermione Ront, �s egy l�p�sre elt�volodott t�le.

- Mit? – k�rdezte Ron, tettetve, hogy nem �rti, mir�l besz�l a l�ny.

- Hogy t�bbet b�rmi legyen, sz�ltok nekem, �s nem ketten oldj�tok meg a magatok m�dj�n! – M�r nem s�rt, csak szipogott, �s a kez�t keresztbe tette maga el�tt.

- Rendben – s�hajtott Harry. – Meg�g�rem, hogy legk�zelebb n�lk�led sehova! – jelent�s�g teljesen n�zett Ronra, mire motyogva � s megism�telte, amit Harry. Miut�n Hermione kicsit megnyugodott, elmes�lt�k neki a t�rt�nteket.

- Sz�val azt mondj�tok, hogy nem volt telihold?

- Tiszt�n l�ttuk a f�lholdat az �gen, Hermione – Harry m�g feljebb cs�szott �s sziszegve m�g jobban mag�ra tekerte a takar�t.

- J�l vagy? – k�rdezte aggodalmasan Ron.

- �n f�zok, vagy a szob�ban van ennyire hideg? – Ron tan�cstalanul pillantott Hermion�ra. A l�ny �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett maga el�.

- Megkarmolt ugye? – pillantott fel Harryre.

- Igen – b�logatott.

- Akkor az�rt r�z a hideg. Ez aff�le v�dekez�se az immunrendszerednek. Most f�zol, de lehet, hogy egy �ra m�lva l�zad lesz. Ez t�led f�gg, de val�sz�n�. Egy karmol�s is lehet hal�los, ha nem kezelik id�ben. Most kiv�telesen j� a l�z. Puszt�tja a m�reganyagokat, amik esetleg a sebbe ker�lhettek.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Ron. – Azt akarod mondani, hogy a v�rfarkasoknak a karmol�sa is m�rgez�?

- Igen, de nem olyan m�don, mint a harap�suk. A k�rm�kben l�v� m�reganyagok m�sok. Nem �lik meg a sebes�ltet, hanem legyeng�tik.

- De, Harry ugye nem…

- Nem, ett�l nem fert�z�dhet farkas k�rral, szerencs�re. – Harrynek is az a gondolat futott �t a agy�n, mint Ronnak, de Hermione higgadt v�lasza �s viselked�se megnyugtatta.

- �s a hold? – k�rdezte Harry vacogva. – Arra van valami �tleted? A v�rfarkasok k�tlem, hogy csak �gy ide-oda tudnak v�ltozni k�ny�k, kedv�k szerint.

- M�g nincs, de majd ut�nan�zek. Az viszont biztos, hogy ez a hal�lfal�k egy �jabb tal�lm�ny. B�jitalra tudok gondolni, ami mondjuk… feler�s�theti a hold hat�sait annyira, hogy �tv�ltozzanak.

- Nagyszer�! Akkor most m�r ak�r hold n�lk�l is �sszefuthatunk egy v�rfarkassal, mondjuk a h�ts�kertben! – Ron felh�zta az orr�t, mint aki valami kellemetlen szagot �rez, �s fel-al� kezdett j�rk�lni az �gy mellett. Hermione a t�rd�re k�ny�k�lve �lt az �gy v�g�ben �s elmerengve b�multa az inger�lt Ront.

- Err�l sz�lni kellene az �js�goknak, nem, Hermione? – k�rdezte Harry. – Figyelmeztetni kell az embereket, hogy legyenek el�vigy�zatosak a v�rfarkasokkal.

- Nem hiszem, hogy el�rn�nk vele b�rmit is – mormolta Hermione. – Elv�gre ez m�g nek�nk is hihetetlennek t�nik. Ha nem ti, vagy a rendtagok mondj�tok, val�sz�n�leg �n sem hinn�m el. Eddig nem l�tezett olyan m�d, amivel fel lehetett volna er�s�teni a hold hat�s�t, b�r val�sz�n�leg nem is volt olyan �pesz� var�zsl� vagy boszork�ny, aki pr�b�lkozott volna vele.

- De h�t akkor mit csin�ljunk? – torpant meg Ron. – Ha elhiszik, ha nem, sz�lnunk kell r�la. Ha van annyi esz�k, tanultak a hib�ikb�l �s megb�znak most m�r Harryben.

- Ez nem olyan egyszer�, Ron? – n�zett fel Hermione. – Mi�rt b�zn�nak meg benn�nk, mikor m�g azt tal�lgatj�k, hogy hova t�nt�nk, mikor kerestek minket. Ha most ezt mi kijelenten�nk, Harryt gyan�s�tan�k azzal, hogy az � m�ve, hogy a v�rfarkasok k�pesek alakot v�ltani teliholdon k�v�l is. Ha… egy�ltal�n elhinn�k! Senkinek nem jutna esz�be, hogy a hal�lfal�k �gyk�dnek.

- De h�t m�gis, mi a Merlini b�b�natnak gyan�s�tan�k Harryt �s minket?

- Ron, haszn�ld m�r a fejed! – s�hajtott Hermione. – Te is hallottad, miket mes�lt Mundungus az abszol �ti pletyk�kban. Mindenki azt tal�lgatja hova t�nt�nk, �s van is r�la p�r elm�let.

- De…

- Igaza van Hermion�nak – sz�lalt meg Harry is. Eddig csak ide-oda kapkodta a pillant�s�t k�t bar�tja k�z�tt. – Lenn�nek, akik hinn�nek nek�nk, de a t�bbs�g csak visszak�rdezne.

- �s akkor mit csin�ljunk? – mordult fel Ron. – �lj�nk �lbe tett k�zzel �s malmozzunk? Az nem a mi m�dszer�nk!

- Nem Ron, nem fogunk �lni a h�ts�nkon, csak most kicsit ki fog �tk�zni a mardek�ros v�n�nk.

- Hermione, mi a j� Merlint hordasz te itt �ssze? Tudtommal Griffend�lesek vagyunk, az �g szerelm�re! Hogy j�n ehhez…

- Ron, fogd m�r be egy kicsit, �s higgadj le! – sz�lt r� egy kicsit er�lyesebben Harry, �sszeszor�tva vacog� fogait. – �gy nem megy�nk semmire! – Ron s�rtetten lehuppant az �gyra �s t�ntet�en �sszeszor�totta a sz�j�t. – Hermione? – n�zett a l�nyra Harry.

- N�vtelen�l, vagy ak�r �ln�ven is k�ldhet�nk egy levelet a miniszt�riumba, nem musz�j tudniuk, hogy az inform�ci� a rendt�l sz�rmazik. Vagy ak�r Kingsley, mint m�gia�gyi miniszter, j�v�hagyhatn�, hogy igenis fontos f�lesr�l van sz�, �s az � szav�t m�r komolyan venn�k az emberek, szerintem.

- R�la is tudj�k, hogy rendtag – vetette ellen Ron. – Neki mi�rt hinn�nek? Att�l, hogy a miniszter, m�g nem tudja r�venni az embereket, hogy gondolkozzanak norm�lisan.

- M�g mindig nem �rted, Ron – d�rzs�lte meg a hal�nt�k�t Hermione. – Na ide figyelj! Be�rkezik egy n�vtelen lev�l a miniszt�riumba, azzal a felsz�l�t�ssal, hogy v�rfarkasok k�pesek teliholdon k�v�l is alakot v�ltani. A h�bor� alatt Greyback-nek h�la a v�rfarkasok jelent�s sz�mban megn�ttek, ezt mindenki tudja. Kingsleyvel besz�l�nk, hogy int�zze �gy, hogy mikor a kez�be ker�l a lev�l, legyen mellette legal�bb egy �js�g�r�. Csak ki kell egy kicsit akn�znunk az emberek naivit�s�t, �s m�snap m�r a pr�f�t�ban l�thatjuk a level�nk m�solat�t vez�rcikk�nt a f�oldalon. – Hermione fels�hajtott. – Na, most m�r �rthet� volt? – Ron nem v�laszolt, de az arc�n egy �rd�gi vigyor ter�lt el, amit eddig Harry csup�n a Weasley ikrek �s Ginny arc�n l�tott, de most r�d�bbent, hogy bar�tja arc�n l�tni ezt a fajta mosolyt, m�g vesz�lyesebb volt, mint mikor r�ges-r�gen Fred �s George k�sz�ltek valamire.

M�g legal�bb egy f�l �r�ig azt boncolgatt�k, hogy mik�nt siker�l majd becsapniuk az �js�g�r�kat. Ron �s Hermione azon vitatkoztak, hogy n�vtelen�l, vagy pedig �ln�ven legyen elk�ldve a lev�l.

- Ha n�vtelen�l k�ldj�k el, biztos, hogy lesz olyan �js�g�r�, akinek megfordul a fej�ben, hogy mi van ha… Harry k�ldte a levelet. Ez�rt kellene egy hamis szign�.

- �s? Ha „meg is fordul a fej�kben” – macskak�rm�z�tt Ron -, nem bizony�thatj�k r�.

- De ha legk�zelebb is lesz egy ilyen dolog, �s akkor is levelet k�lden�nk a kital�lt n�ven, akkor az emberek m�r komolyan venn�k annak a valakinek a figyelmeztet�seit, miut�n r�j�nnek majd a farkasos dolog igazs�g�ra.

Harry bamb�n n�zte civakod� bar�tait, de egyszer�en m�r nem volt ereje k�zbesz�lni. � ink�bb Hermione �rvei mellett d�nt�tt volna, de nem j�ttek a szavak a sz�j�ra. Csak becsukta a szem�t, lejjebb cs�szott �s h�trad�nt�tte a fej�t a p�rn�ra. M�g mindig vacogott a takar� alatt is, de most valamelyest kezdett elm�lni. Az ajt�n kopogtak, majd a kilincs halkan lenyom�dott �s Mrs Weasley dugta be a fej�t a szob�ba. Nehezen, de r�vette mag�t, hogy a szemei kiny�ljanak, �s v�rakoz�an n�zett a bel�p� asszonyra. Hermione �s Ron hirtelen elhallgattak, mikor az ajt� kiny�lt.

- Jaj, Harry dr�g�m, te m�r �bren vagy? Az hittem m�g alszol. – L�pett beljebb a szob�ba Mrs Weasley. A kez�ben k�tszereket tartott �s n�h�ny b�jitalos fiol�t, valamint a k�t�nyzseb�b�l sz�r�tott gy�gyn�v�nyek l�gtak ki a p�lc�j�val egy�tt.

- Ron, Hermione, menjetek reggelizni, mindj�rt k�ld�m ut�natok Harryt is, csak rendbe teszem a k�t�seit. – Ron �s Hermione egym�sra n�ztek, �s l�tszott rajtuk, hogy ez a vita m�g nincs lez�rva. Vetettek egy agg�d� pillant�st Harryre, majd megad�an kimentek a szob�b�l �s bez�rt�k az ajt�t.

- Mrs Weasley, az norm�lis, hogy az el�bb m�g majd meg fagytam, most meg �gy �rzem magam, mint akit m�gly�n �getnek? – k�rdezte Harry, miut�n az asszony le�polta a sebeit, �s most a szekr�ny�ben turk�lt egy haszn�lhat� tal�r ut�n.

- Csak Molly kis dr�g�m, �s igen, minden bizonnyal norm�lis, ak�rmennyire se t�nik annak. Remusnak voltak ilyen sebei, �s � is �gy gy�gyult igaz kicsit gyorsabban, mint te, a farkas k�r miatt. �lt�zz fel rendesen, mert a konyh�ban h�v�sebb van, mint idefent – azzal kiment a szob�b�l, hogy Harry nyugodtan �t�lt�zhessen. Mikor v�gre tal�lt egy kiss� gy�r�ttebb tal�rt a szekr�ny alj�ban, mag�ra ter�tette �s �s�tozva les�t�lt a l�pcs�n. A konyh�b�l �rad� szalonn�s r�ntotta �s pir�t�s illata k�szott az orr�ba, �s a gyomra korg�sa vezette az asztalhoz. Hermione egy pir�t�st majszolt, m�sik kez�vel pedig a maga el� ter�tett �js�got lapozgatta. Ron, az �res t�ny�rj�t b�multa elm�ly�lten, �s egy morzs�t piszk�lt az asztallapon. Mrs Weasley, a t�zhely mellett �llt �s dudor�szott, a szekr�ny tetej�n pedig ott �lt Sophia. A mad�r felkapta a fej�t, mikor bel�pett, de most nem rep�lt oda hozz�, csak v�dl�n n�zett r� f�nyes, fekete gombszemeivel. Le�lt az egyik sz�kre, Hermione mell�, �s a l�ny v�lla f�l�tt belepillantott az �js�gba.

Ami els� pillant�sra megragadta a tekintet�t, az a saj�t k�pe volt, azokr�l a k�r�z�si plak�tokr�l, amit m�g a hal�lfal�k k�sz�tettek, csak a sz�veg nem volt ott a k�p alj�ban. Felette viszont nagybet�s, k�v�r szalagc�mmel ez �llt: RITA VITROL EXKLUZ�V INTERJ�JA K�SZ�L�D� �JABB �N�LETRAJZI K�NYV�R�L; HARRY POTTER: A FI�, AKI T�L�LTE – Az igazs�g nyom�ban

Sz�m�tott r�, m�gis fejbe v�gta a dolog. Tudta, hogy mire k�sz�l Vitrol, de m�g egy halv�ny rem�nys�get akkor is l�tott a dologban, hogy tal�n nem enged�lyezik az �r�n� sz�m�ra a k�nyv kiadat�s�t. Ez a rem�nysug�r abban a pillanatban fel is oszlott. �k�lbe szor�totta a kez�t �s d�h�sen kif�jta a leveg�t. Hermione megrezzent, �s arr�bb hajtott az �js�gban, f�l szemmel Harryre pillantva.

Nem volt k�v�ncsi a cikk folytat�s�ra, csak saj�t mag�t d�h�ten� fel f�l�slegesen, hiszen nem tehet semmit, Vitrol el�rte, amit akart. Belap�tolta az el� tett reggelit, majd megk�sz�nte �s otthagyva mindenkit a konyh�ban, �s le�lt a nappaliban. Sophia k�vette. Lesz�llt a fotel karf�j�ra, �s halkan d�ngics�lni kezdett.

- Haragszol r�m mi? – k�rdezte Harry sz�rakozottan, �s megcir�gatta a mad�r aranyl� tollait. – Sajn�lom, hogy a tegnapi dolgok rosszul siker�ltek, legk�zelebb �g�rem �vatosabb leszek.

- Azt aj�nlom is! - Ginny hangj�ra �sszerezzent.

- M�gis mit k�pzeltetek m�r megint a b�ty�mmal?

- Hagyd csak Ginny, t�lem m�r kaptak egy alapos fejmos�st! – ki�ltott ki a konyh�b�l Hermione. – B�r k�tlem, hogy sok�ig fog tartani! – hallotta a fotel m�g�tt Ginny d�h�s, szaggatott l�legzet�t.

- Sajn�lom…

- Nem, egy�ltal�n nem sajn�lod! Ne hidd, hogy ennyivel meg�sztad, Harry Potter! – hallgatta, ahogy a l�ny feltrappol az emeletre, �s bev�gja maga ut�n a szob�ja ajtaj�t. S�hajtott �s felt�p�szkodott a fotelb�l.

- Velem j�ssz? – n�zett vissza a mad�rra, �s a fekete szemekben, mintha vid�ms�g csillant volna, mikor megbillentette oldalra a fej�t. – Na, persze. Ilyenkor magamra hagysz mi? – Megcs�v�lta a fej�t �s felbattyogott a l�pcs�n. Kopogott, de v�lasz h�j�n lenyomta a kilincset, de az ajt� z�rva volt.

- Ginny? – semmi v�lasz. – Ginny, engedj be! Hagy magyar�zzam meg! – kopogott m�g egyszer, �s megmozgatta a kilincset. – Ginny, k�rlek! Ha velem nem is vagy hajland� sz�ba �llni, menj le �s besz�lj Hermion�val, � majd elmondja, mi t�rt�nt. – Otthagyta a z�rt ajt�t, �s lement a k�nyvt�rba.

Kicsit neh�zkesen mozgott, de hat�rozottan jobban �rezte mag�t tele hassal. Le�lt az asztalhoz, ami mellett m�g mindig ott sorakoztak a v�logat�sra v�r� k�nyvek. Felcsapta a legk�zelebb fekv� b�rk�t�ses k�nyv fedel�t, �s b�ng�szni kezdte az els� oldalakat. Egyr�szt az volt a c�lja, hogy elterelje a figyelm�t, m�sr�szt �gy legal�bb valami hasznosat is csin�l k�zben. A k�nyv �rdekesnek t�nt. Egyfajta k�dex lehetett. A k�zzel �rt sorokat a s�r�, �s r�gi nyelvj�r�s miatt neh�z volt olvasni. Az oldalak zs�foltak voltak, itt-ott rajzolt �br�k. Hol a m�gia k�l�nb�z� korir�l �rtak, hol var�zslatokat, b�b�jokat sorolt f�l a hozz�juk tartoz� utas�t�sokkal.

Az els� p�r oldal ut�n f�lre tette a k�nyvet �s m�sikat h�zott maga el�. Addig nem sz�nd�kozott belekezdeni a tanul�sba, am�g �t nem szort�rozt�k az �sszes k�nyvet. Egym�s ut�n dob�lta k�l�nb�z� kupacokba a poros, r�gi k�teteket. Ny�lt a k�vetkez��rt, de a hirtelen mozdulatt�l �sszer�ntotta a f�jdalom a v�ll�t. Feld�nt�tt k�t, a keze �gy�ben l�v�, �tn�zetlen kupacot. Felszisszent. Megd�rg�lte a karj�t, hogy m�ljon a hirtelen belehas�t� f�jdalom. Mikor �gy �rezte, m�r gond n�lk�l meg tudja ism�t mozd�tani a v�ll�t, fel�llt, �s a k�nyvek mell� guggolva elkezdte �sszeszedni a sz�tsz�r�dott k�teteket.

M�r nem sok hevert szanasz�t k�r�l�tte. Megemelte a l�ba el�tt fekv� v�r�s, pikkelyes b�rbe k�t�tt, vaskos k�nyvet, ami a v�rtn�l sokkal nehezebb volt. Fel�llt, �s egyik tenyer�n a k�nyv s�ly�t m�regette. Hi�ba volt meglehet�sen vastag darab, akkor is k�nnyebbnek kellett volna lennie. Letette az asztalra, �s gyorsan �sszekapkodta a marad�kot, majd vissza�lt a sz�kre. �vatosan kif�zte a k�t csatot, ami �sszefogta, hogy ne ny�ljon ki. V�gigsim�tott a k�l�nleges bor�t�son. Vajon milyen �llat b�r�vel fedhett�k? Az els� tippje s�rk�ny, vagy valami k�gy�f�le volt, esetleg valami egy�b h�ll�f�le, amit nem ismert.

A k�nyv gerince ropogott, amikor felhajtotta a fedel�t. Az els� p�r oldalt lapozgatta, de nem sok mindent �rtett meg a s�r�n r�tt r�n�k soraib�l. Tov�bb lapozott, �s az oldalak d�szes, tint�val rajzolt fejl�ceit n�zte. minden lapot mesterien elk�sz�tett rajzokkal d�sz�tettek. J� p�r oldalt v�giglapozott, azt�n egy eg�sz oldalas rajzot tal�lt. Alaposan megn�zte, majd tov�bb lapozott volna, de a k�nyv t�bb� nem volt k�nyv. A tov�bbi oldalak k�zep�t kiv�gt�k, �s a keletkezett lyukba egy d�szesen faragott, hossz�k�s ez�stdobozt rejtettek.

D�bbenten n�zte az apr�l�kosan munk�lt f�met. Ind�k sz�vev�nyes sora fogott k�zre egy apr� homok�r�t, amit a tetej�be foglaltak, �s a homok sz�ne olyan volt benne, ak�r az alvadt v�r. Az ind�k n�hol apr� vir�gokat bontottak, amelyek mindegyike a homok�ra fel� n�zett, �s tele voltak levelekkel. V�gigsim�tott a tetej�n. A homok�ra k�kes f�nnyel felvillant, kipattant az ez�st�s foglalatb�l, �s talpra �llt, majd lassan, halk kattog�ssal �tfordult a m�sik oldal�ra, �s ism�t visszas�llyedt a foglalatba, de most a benne l�v� homokszemek csak az egyik oldal�n voltak. A m�sik �res maradt, hi�ba fek�dt az oldal�n a homok�ra. Meglepetten h�k�lt h�tra a sz�kben. Az el�bb t�rt�ntek, alig p�r m�sodpercig tartottak. Megr�zta a fej�t, h�tha csak k�pzel�dik. V�g�l is, nem kiz�rt. A s�r�l�se miatt k�nnyen lehets�ges, hogy csak hallucin�lt. Bez�rta a k�nyvet, �s �jb�l felcsapta, de ez�ttal a k�zep�n. D�bbenten n�zte a szeme el� t�rul� �res oldalakat. Megint becsukta a k�nyvet, �s ez�ttal el�lr�l kezdte lapozni, ahogy legel�sz�r tette. Mikor el�rt a fejl�ces oldalak v�g�re, �s tov�bblapozott, a doboz ism�t ott volt.

El�vette a p�lc�j�t �s a biztons�g kedv��rt azzal emelte ki a k�nyvb�l. A doboz tov�bbi r�szei is ugyanolyan apr�l�koss�ggal voltak d�sz�tve, az elej�n egy furcsa, hull�mos forma kulcslyukkal. �gy festett, mintha valaki puszta sz�rakoz�sb�l egym�sba �nt�tte volna �ket. Egy v�zszintesen, egy pedig f�gg�legesen. A doboz als� lapja k�r�l v�kony szeg�lyen, r�n�k eg�sz sora haladt k�rbe. Mintha egy k�gy� tekeredett volna a doboz k�r�. Maga el�tt lebegtette, egyel�re �gy d�nt�tt, ink�bb nem �r hozz�, hiszen ak�r az is lehet, hogy �tok van rajta. Nem biztos, hogy Dumbledore tudott minden apr�s�gr�l, ami beker�lt a sz�fj�be. M�r az is botors�g volt, hogy a fedel�hez hozz��rt. Halkan koppant, ahogy a dobozk�t leeresztette az asztallapra. M�lyet s�hajtott �s h�trad�lt a sz�ken. Szorosan lehunyta a szemh�jait, �s azt k�v�nta, b�r esz�be sem jutott volna Dumbledore professzor k�nyvei k�zt kutakodni. Ink�bb r�hagyta volna Hermion�ra. �jabb v�gel�thatatlan rejt�lyek… Ezt m�g a csontjaiban is �rezte.

Megfordult a fej�ben, hogy fogja azt a szerencs�tlen dobozt, visszateszi a k�nyvbe, �s mindennel egy�tt kihaj�tja az ablakon. Felny�g�tt. P�r �r�val, nappal ezel�tt fogadta meg, hogy k�sz�ni sz�pen, neki ennyi kaland egy �letre el�g volt. Erre? Megint kezd�dik el�lr�l. �jabb rejtjeles �zenet, titokzatos aj�nd�k, megb�v� erekly�k, hi�nyz� darabok. Ehhez m�r csak egy Piton kaliber� fick� hi�nyzik, aki gy�t�rje az �pp szabad perceiben. Kipislogott a szempill�i k�z�l, �s gy�szosan felnevetett, minden j�kedv n�lk�l.

- H�t ilyen nincs! – d�nt�tte az asztalnak a homlok�t. – �s m�gis van!

Csukott szemh�jain kereszt�l Harry nem l�thatta, hogy a homok�ra ism�t felvillan, �s az alvadt v�r�s homokszemcs�k lassan, szemenk�nt peregni kezdenek az �ra �veg�nek �res fel�be.