Miut�n Hermion�t�l kapott egy kiad�s fejmos�st, hogy t�bbet ne t�nj�n �gy el, nyugodtan elfogyasztott�k a reggeli marad�k�t, �s nemsok�ra betoppant Mr.Weasley �s Bill, Flurrel az oldal�n. Kibesz�lt�k a Gringotts �gyeit, azt�n Mrs.Weasley t�relmetlen torokk�sz�r�l�ssel a tudt�ra adta, hogy � bizony m�g tartozik egy kiad�s magyar�zattal a reggeli incidens�rt, �s a h�zban t�rt�n� fura dolgok�rt. Mr. Weasley homlokr�ncolva n�zett a feles�g�re, majd Harryre, de egyel�re nem f�z�tt hozz� semmit.

- Nos – t�rt bele a haj�ba Harry, csak hogy csin�ljon valamit. – El�sz�r is ismerj�tek meg Sophi�t. – Ahogy kimondta a mad�r nev�t, az egy l�ngnyelv k�s�ret�ben megjelent a konyh�ban, majd egy trill�val �dv�z�lte �s lesz�llt a v�ll�ra. M�g mindig nem volt akkora, mint Fawkes, de sz�pen n�tt, �s egyre szebb lett. K�z�sen elmes�ltek mindent (a j�slatot kihagyva), a hallgat�s�g pedig csak t�totta a sz�j�t, mikor a v�g�re �rtek.

- Sophia nagy seg�ts�g lenne a rend sz�m�ra, ha tudn�nk �zenni vele – biccentett a mad�r fel� Mr. Weasley, aki �rdekl�dve szegezte r� csillog� gombszemeit. – Mit mondasz, Harry? Gondolom, � hozz�d tartozik, ahogy Fawkes is Dumbledore-hoz. A f�nix �s a t�rsa k�z�tt mindig k�l�nleges kapcsolat van.

- Nekem nincs ellenemre. Sophia? – A mad�r halk trill�t hallatott, �s a meleg tollak simogatt�k Harry arc�t, ahogy megmozgatta sz�rnyait.

- Nagyszer�! – lelkendezett Mr. Weasley �s �sszecsapta a tenyer�t. – Sz�lnunk kell Minerv�nak, hogy h�vjon �ssze egy gy�l�st, �s akkor mindent megbesz�l�nk. �gy is esed�kes volt m�r egy tal�lkoz�. Mivel m�r ti is rendtagok vagytok, jogotokban �ll… - Itt kis sz�netet hagyott �s nyugtalan pillant�st vetett az eb�det kavargat� feles�g�re, v�g�l kib�kte. - … beh�vni megb�zhat� embereket.

- Arthur! – csattant Mrs. Weasley hangja. – El�g, ha �k benne vannak a rendben. �gy is elegen vagyunk!

- Nem, Molly, sajnos nem vagyunk elegen – motyogta halkan Mr. Weasley. – A csat�ban is sokan meghaltak k�z�l�nk, �s valaki… - s�hajtott nagyot –…, val�sz�n�leg a szabadl�bon l�v� hal�lfal�k mer�nyleteket k�vetnek el a megmaradt rendtagok ellen. Tegnap p�ld�ul felgy�jtott�k Andromeda Tonks h�z�t. Mivel a birtokra nem jutottak be a v�d�b�b�jok miatt, amik szerencs�re �ps�gben megmaradtak, meggy�jtott�k a h�zat. Az a szerencs�j�k Teddy-vel, hogy id�ben �szrevett�k. A h�zat m�r nem siker�lt megmenteni, de �k j�l vannak. Egyr�szt az�rt szeretn�nk fel�j�tani az Od�t, hogy t�bben elf�rj�nk benne, m�sr�szt viszont minket is pr�b�ltak m�r megt�madni…

- Arthur, el�g volt! – csapta le a fakanalat Mrs. Weasley, �s d�h�sen n�zett a f�rj�re.

- Nem, anya, nem volt el�g! – fakadt ki Ron. – Nem vagyunk m�r gyerekek, �s ha apa nem mondja, mikor tudjuk meg? Err�l nem sz�lt nek�nk senki, az �js�gban sem �rt�k meg. Ha ti vesz�lyben vagytok, ahhoz nek�nk is van egy-k�t hozz�f�znival�nk, mivel tudtommal mi is a csal�d tagjai vagyunk Ginnyvel. Teddy pedig Harry keresztfia, �gyhogy neki is joga van minderr�l tudni.

- Igazad van, Ron – intette le Mr. Weasley. – Molly, hidd el! Tanuljunk a hib�inkb�l! Jobb, ha t�l�nk szereznek tudom�st a dolgokr�l, mintha t�vhitek miatt ker�ln�nek bajba. – Senki nem sz�lalt meg, de mindenki tudta, hogy mire c�lzott Mr. Weasley az el�z�vel. Sirius r�szben a Rend hib�j�b�l halt meg. Mrs. Weasley f�jt egyet, majd visszafordult a f�ztj�hez, �s t�ntet�en kavargatni kezdte. Harrynek az asztal alatt �k�lbe szorult a keze, �s nagy �nfegyelemre volt sz�ks�ge, hogy ne kezdjen t�rni-z�zni. Igaza van Ronnak. Nekik igen is sok k�z�k van a dolgokhoz.

- Androm�d��k hol vannak most? – k�rdezte, �s �that� szemmel tanulm�nyozta Mr. Weasleyt. – Szeretn�m, ha idek�lt�zn�nek addig �k is, am�g �jra nem tudj�k �p�ttetni a h�zat. Itt vannak a legnagyobb biztons�gban.

- Jelenleg, ha j�l tudom, egy bar�tjukn�l laknak nem messze az Od�t�l. Ha szeretn�d, Harry, �zenhetek nekik – kavarta meg a k�v�j�t Mr. Weasley. – �k, ha j�l tudom, m�g nem j�rtak a Grimmauld t�ren. �rok egy cetlit, �s ha beleegyeznek, elhozom �ket ide.

- K�sz�n�m, Mr. Weasley! – biccentett egyet, �s �k�lbe szor�tott kezein is laz�tott.

- Csak Arthur. Most m�r rendtagok vagytok, �s neked is, Hermione – n�zett a l�nyra, aki halv�nyan b�lintott. - Nos – gy�r�gette a tal�rja ujj�t Mr, Weasley, �s fel�llt az asztalt�l. L�that�an nem akart tal�lkozni feles�ge tekintet�vel, mert makacsul a cip�je orr�t b�multa. – Akkor �n nemsok�ra j�v�k. M�g Charlie-val is besz�lnem kell. Most � is itt van Londonban, mert a hegyekben �l egy Magyar Mennyd�rg�, �s m�r el�g sok galib�t okozott, de nem b�rj�k befogni. Nem tiszt�zott m�g az �gy, hogy mik�nt ker�lt ide, mert ez a fajta n�lunk nem honos. Utolj�ra a Trim�gus tus�ra hoztak be s�rk�nyokat, �s a Miniszt�rium most azt pr�b�lja kider�teni mik�nt ker�lt ide Eur�p�b�l. Nem kiz�rt, hogy �trep�lt, de nem �gy t�nik, mintha most ker�lt volna ide. Charlie mondta, hogy �gy viselkedik, mint aki m�r �vtizedek �ta itt van. Ismeri a ter�let minden zug�t, �s nem b�rj�k befogni. Mindig megl�g el�l�k, b�ntani pedig nem akarj�k. Kev�s az ember�k is a m�gikus l�nyek oszt�ly�n, �gy m�r Rom�ni�b�l k�rtek n�h�ny koll�g�t, k�zt�k Charlie-t. Hagrid is kint van vel�k, Charlie �zent neki, hogy j�l j�nne egy f�l �ri�s seg�ts�ge. �k is elj�nnek majd a gy�l�sre, mert Charlie besz�lni akar veled, Harry. Azt nem mondta meg, hogy…

- Arthur, nem kellene indulnod!? – vetett r� egy bossz�s pillant�st a feles�ge. Mr. Weasley elharapta a mondatot, majd egy kurta biccent�ssel t�vozott.

- Harry, Ron, besz�lhetn�nk? – k�rdezte halkan Hermione, hogy csak �k halj�k, �s jelent�s�g teljes pillant�st vetett r�juk, majd fel�llt az asztalt�l.

- K�sz�n�m a reggelit, Mrs.Weasley!

- Csak Molly, kis dr�g�m – fordult fel� az asszony �s r�mosolygott. Hermione viszonozta, majd m�g egy pillant�st vetett kettej�kre �s kiment a konyh�b�l. Egy perc eltelt�vel �k is k�vett�k. Felmentek Ron szob�j�ba, ahol Hermione az asztaln�l �lt, �s r�juk v�rt. Miut�n bez�r�dott az ajt�, Ron elsuttogott egy Disaudio-t, �s le�lt az �gyra.

- Mond Hermione – s�hajtott fel Harry, �s nekid�lt az ajt�nak. - Ha arra vagy k�v�ncsi, hol voltam tegnap, akkor…

- Nem… a j�slatr�l szeretn�k veled besz�lni – jelentette ki hat�rozottan, �s szemeit az �v�be f�rta. Harry ijeszt�en hamar v�ltott komor arcra. Az �llkapcsa megfesz�lt, �s nem mozdult. – Az is �rdekel, hogy hol volt�l, de azt majd k�s�bb. Gondolkodt�l rajta? Nem jutott eszedbe semmi? Esetleg Dumbledore nem eml�tett valamit, ami ezzel lenne kapcsolatos? Nem mondott neked semmit az id�r�l, vagy az �let k�rforg�s�r�l? Egy elejetett mondat, vagy hasonl�. Nem r�mlik semmi, hogy mire c�loz egy bizonyos m�ltbeli feladattal?

- Hermione – kezdte nyugodtan. – �n tegnap azzal voltam elfoglalva, hogy min�l el�bb ki�zzem a fejemb�l Dumbledore-t �s a j�slatait. Az�rt mentem el, hogy lenyugodjak, nem pedig az�rt, hogy m�g jobban felh�zzam magam. Irt�zatosan d�h�s voltam Dumbledore-ra, elhiheted. Kezdem unni, hogy �lland�an �n tudok meg minden olyan inform�ci�t utolj�ra, amihez nekem lenne a legt�bb jogom, hogy tudjam. El�g ideges�t�. M�g eszembe se jutott, hogy elm�lkedjek rajta. Eg�sz nap nem gondoltam semmire, csak pihentem. Fek�dtem a f�k alatt, �s elengedtem magam

– Ron csendben �lt, �s �gy t�nt nem sz�nd�kozik belesz�lni a vit�jukba. – Figyeljetek, �n �r�ln�k neki, ha lez�rn�nk ezt a j�slat t�m�t. Ha tal�lsz r� valami magyar�zatot, Hermione, vagy egy lehet�s�get az olyan id�beli utaz�sra, amir�l besz�l, �s r�j�v�nk, hogy m�gis milyen feladatra figyelmeztetett, �g�rem egy szavam se lesz ellened �s a j�slat ellen. De azt szerintem te is bel�tod, hogy ez �p �sszel �tgondolva kivitelezhetetlen. – Hermione egy ideig mag�ban m�rlegelte az elhangzottakat, majd egy s�hajt�ssal b�lintott, de Harry biztos volt benne, hogy a besz�lget�s�k ut�n az �tja egyenesen a k�nyvt�rba vezet.

- Rendben, legyen. Tegy�k f�lre, de ha tal�lok valamit, k�zelebbr�l is megvizsg�ljuk a lehet�s�geket – Ron is b�lintott egyet. – Ne menj sehova – sz�lt r� a l�ny, amikor k�sz�lt lenyomni a kilincset. – Hol volt�l?

- Egy erd�ben. �szint�n sz�lva, �n sem tudom a pontos hely�t. Ti is j�rtatok m�r ott, de most nincs kedvem r�szletezni.

- J� - s�hajtott a l�ny bossz�san. L�that�lag nagyon is �rdekelte, hogy hol j�rt tegnap.
A d�lel�tt tov�bbi r�sze azzal telt, hogy h�rman bevackolt�k magukat a k�nyvt�rba �s elkezdt�k �tn�zni a sz�fb�l idek�ld�tt �sr�gi k�nyveket. Volt k�zt�k minden f�le. Sz�nesebb volt, mint amit valaha l�ttak. Voltak olyan k�nyvek, amik teljesen komolytalan dolgokkal foglalkoztak, mint p�ld�ul a Hogyan nevelj�nk f�riaf�z pal�nt�t, vagy A mugli csokol�d�k�sz�t�s rejtelmei. Tal�ltak k�zt�k nem egy szak�csk�nyvet, amit Ron �tlet�re k�l�n v�logattak, �s abban egyeztek meg, hogy Mrs. Weasley ezeket fogja kapni kar�csonyra, mivel az asszony egyre t�bbet panaszkodik, hogy m�r semmi �jat nem tal�l a receptjei k�z�tt. De ez csak a l�tszat volt. Ahogy egyre t�bb k�nyvbe belelapoztak felt�nt nekik, hogy mindig az ilyen �rtelmetlen k�tetek k�z� rejtett�k a fontosabb �s �rdekesebb k�nyveket. A legt�bb k�zzel �rt, b�rk�t�s� k�nyvek voltak, rajzolt �br�kkal �s tele kijegyzetelt pergamenekkel, amiken Dumbledore sz�lk�s, eleg�ns d�lt bet�it ismert�k fel. �sszess�g�ben �t-hat kupacra bontott�k az eg�szet. Hermione mellett a r�n�kkal �s a k�zzel �rtak gy�lekeztek, Ron a haszn�lhatatlan, sz�ks�gtelen k�teteket szort�rozta ki, amiket a padl�sra k�sz�ltek felvinni, Harry pedig azokat, amiket sz�nd�kozott k�zelebbr�l is �ttanulm�nyozni, nem csak belelapozni.

Ahogy Dumbledore �rta a lev�lben, tal�ltak az elemm�gi�val kapcsolatban is t�bb k�nyvet. Ezek is ott pihentek a sz�ke mellett a f�ld�n, mert az asztalon m�r nem f�rtek t�l�k. Akkor f�ggesztett�k fel a v�logat�st, mikor Ginny felj�tt, hogy eb�delni h�vja �ket. Az eb�dhez csatlakoztak a sz�ling�z� rendtagok, �s miut�n mindenki meg�rkezett �s megeb�delt, elkezd�d�tt a gy�l�s.

El�sz�r akinek volt valami h�re, az besz�molt r�la, �s a rend k�z�sen d�nt�tt, hogy mit l�pjenek. Harry, Ron �s Hermione az eg�sz gy�l�s alatt komor pillant�sokat v�ltottak. Nem hitt�k volna, hogy a Rend ennyi mindenb�l kihagyta �ket. A nyugalom csak l�tsz�lagos, erre m�r az els� t�z percben r�j�ttek. Az emberek azt hiszik, most, hogy meghalt Voldemort, m�r semmi gond nem lesz a vil�gban, de ez sajnos kor�ntsem igaz.

- Egyel�re csak a rendtagokat �rt�k t�mad�sok, ez�rt nem h�vtuk fel r� a figyelmet – magyar�zta Kingsley, mikor Hermione k�rd�re vonta, hogy az �js�gok err�l mi�rt nem �rnak semmit. – Holnap lehozatok egy cikket, hogy felh�vjam a figyelmet a szabadl�bon l�v� hal�lfal�kra. Csak a b�trabbak merik a bossz�n t�rni a fej�ket, Hermione. Elmenek�ltek, elbujdostak, vagy mint Malfoy�k, beh�doltak. F�lnek Harryt�l.

- Hallottam olyan pletyk�t a zsebpiszok k�zben, hogy Harryt tartj�k az �j Nagy�rnak – kezdte Mundungus, �s t�sk�s szemeit Harryre emelte. A kapcsolatuk az�ta addig javult, hogy Harry n�h�ny meggy�z� szav�nak h�la, Mundungus a csal�di erekly�kre m�r a szem�t sem merte ford�tani. – A mer�szebbek azon gondolkoznak, hogy felkeresnek t�ged. Vagy ha nem mer�szs�gb�l, h�t f�lelemb�l. Azt is pletyk�lj�k, hogy nagy hatalomra tett�l szert. F�lelmetes h�red van a hal�lfal�k k�z�tt. Senki nem tudja hol volt�l, miel�tt ki�llt�l Tudodki ellen. Az emberek tal�lgatnak, �s mindenf�l�t elterjesztenek. Azt is hallottam m�r, hogy s�t�t m�gi�t tanult�l, m�g elt�nt�l. T�bben azt �ll�tj�k, elhagytad az orsz�got, �s k�lhoni var�zsl�kt�l tanult�l. Amikor az Abszol �ton j�rt�l, a kellet�n�l t�bb szemp�r k�s�rte az utadat a k�nyvesboltba �s az �llatkeresked�sbe. Most is figyelnek. Ha valahol felt�nsz, m�ris a nyomodba szeg�dnek n�h�nyan. �rzik azt, amit magadb�l sug�rozt�l. Azt a hatalmat, f�lelmet �s tiszteletet parancsol� er�t, amit csak Dumbledore k�zel�ben �s Tudodki k�zel�ben �reztek az emberek. A pletyka terjed, mint az �tokt�z, hogy nagyobb var�zsl� leszel, mint Dumbledore, vagy �ppens�ggel m�r nagyobb var�zsl� vagy, mint �, vagy Tudodki volt.

- �n is hallottam hasonl�t – jegyezte meg Bill –, csak �n a koboldokt�l. Dumbledore-t �s t�ged emlegettek, Harry, m�r amennyit ki tudtam venni a besz�d�kb�l, mert n�ha �tv�ltanak a saj�t nyelv�kre. Azt meg�rten�m, ha bizalmatlanok lenn�nek veled szemben, de nem azok. Kor�ntsem azok. N�ha emlegett�k azt a koboldot, azt az Amp�kot is, akit megmentettetek a Malfoy k�ri�b�l, meg valami olyasmit, hogy � megmondta – n�zett �ccs�re, majd Hermion�ra �s Harryre Bill. – Tudj�tok, mi�rt van ez?

- Nem, nem tudjuk – v�laszolta Harry. – J�rtam a napokban a Gringottban, de nem viselkedtek �gy, mint ha ellens�gek lenn�nk. �gy kezeltek minket, mint mindenki m�st, akinek elint�znival�ja van.

- Hagyjuk most a pletyk�kat – legyintett Kingsley. – A l�nyeg az, hogy senki nem mer az �letedre t�rni a hal�lfal�k k�z�l, Harry, �gyhogy minden bizonnyal titeket nem fog semmif�le t�mad�s �rni. A rendtagokra p�ly�znak. Most m�r tudj�k, hogy kik azok, mert a csat�ban ott volt az eg�sz rend. Ezt vehetj�k aff�le bossz�hadj�ratoknak, de most, hogy nincs Voldemort, nincs, aki �sszetartsa �ket, �gy nagyobb a lebuk�s �s a kock�zat, valamint a hib�k ar�nya. Akiket eddig elkaptunk, mind ezek miatt buktak le. De ez a jobbik eset, mert nem mernek ny�ltan r�nk t�madni. Arthur h�z�hoz p�ld�ul odacsalogattak egy v�rfarkas falk�t.

- Meghallottuk azt a tipikus vony�t�st, amivel h�vj�k egym�st. Mivel a mi k�rny�k�nk�n nem �lnek az erd�kben farkasok, nem volt neh�z k�vetkeztetni. Mollyval elj�tt�nk id�ben. A h�z oldal�n maradt karmol�s �s harapd�l�s nyom, de azon k�v�l nem tettek k�l�n�sebb k�rt semmiben. – Ron visszanyelte a k�romkod�st, ami m�r a nyele hegy�n volt. Nagyon nem tetszett neki, hogy a sz�lei ilyen inform�ci�kat hallgattak el, csak mert szerint�nk „m�g gyerek, �s nem akarjuk a vil�g dolgaival terhelni”. Harrynek sem esett j�l, hogy nem sz�ltak a keresztfi�t �rt t�mad�sr�l.

A gy�l�s v�gezt�vel feloszlott a t�rsas�g, �s csak n�h�nyan maradtak m�g besz�lgetni. McGalagony besz�mol az iskola fel�j�t�s�r�l, hogy milyen j�l haladnak a munk�latok, �s �gy biztos, hogy a Roxfort szeptemberben ism�t kinyitja a kapuit. Harry egy id� ut�n otthagyta a t�rsas�got, �s egyed�l visszament a k�nyvt�rba folytatni a v�logat�st.

Egym�s ut�n dob�lta a hasznos �s haszontalan k�teteket a kupacokba. Volt, amibe beleolvasott, de csak annyira, hogy kider�tse, mivel foglalkozik a k�nyv. F�l k�zzel az asztalon k�ny�k�lt, �s egyre kevesebbet fogott fel az el�tte l�v� nyitott k�nyvekb�l.

Arra �bredt, hogy valaki hangos d�rren�ssel becsapja a bej�rati ajt�t. Pislogott p�rt, megigaz�totta a szem�veg�t, �s h�trad�lt a sz�ken. Nem olyan kellemes egy asztalon elaludni. A szob�ban s�t�ts�g volt, csak az ablakon j�tt be n�mi f�ny az utc�r�l. Becsukta az el�tte fekv� kinyitott k�nyvet �s elbotork�lt az ajt�ig. Nem a szob�j�ba ment, hanem le, hogy megn�zze, ki csapkodja az ajt�t. A nappaliban az eg�sz rend �sszeb�jva sutyorgott.

- Nem, �s k�sz! – hallotta Mrs.Weasley d�h�s suttog�s�t. – Nem fognak vel�nk j�nni! M�g a Roxfortot sem fejezt�k be!

- Molly, rendtagok – ellenkezett valaki, akinek a hangj�t hirtelen nem ismerte fel, �s a f�lhom�lyban azt sem l�tta, ki besz�l.

- �s az �ppen el�g, nem kell, hogy m�g a vesz�lyben is benne legyenek, f�leg Harry. – Kezdett �rdekesebb� v�lni a besz�lget�s. Az ajt�ban �llt, de nem mozdult. Tudta, hogy nem sz�p dolog hallgat�zni, de ki ne �llt volna meg, ha �pp egy r�la sz�l� besz�lget�st kap el?

- F�l �r�nk van, Molly. Vel�nk kell j�nnie legal�bb Ronnak �s Harrynek. Kevesen vagyunk, �rtsd meg, �s ha nem j�nnek, nem lesz�nk elegen. Nem vesz�thet�nk el t�bb rendtagot, �s �gy csak n�velj�k mi is a hibalehet�s�geket, amik �letekbe ker�lhetnek, de ezt te is ugyanolyan j�l tudod, Molly. Feln�ttek, m�r nem gyerekek, ezt meg kell �rtened, m�g ha neh�z is. – Kingsley zeng� basszus�t egyb�l felismerte. Nem mozdult, most m�r igaz�n k�v�ncsiv� tette, hogy mir�l is besz�lnek a rendtagok �jjel a nappaliban.

- De az aurorok…

- Az aurorokat nem vonhatjuk be a Rend �gyeibe a titoktart�s miatt. Nem kock�ztathatjuk, hogy egy t�gla beker�lj�n k�z�nk. Molly, �k m�r kor�ntsem gyerekek. A Roxfort m�r nem tud mit tan�tani nekik. �k a h�bor�ban n�ttek fel, Harry oldal�n. Az iskol�ba is csak a vizsg�ik miatt kell m�g visszamenni�k egy �vre. Megv�ltoztak. N�zd csak meg a fiadat, Ront. A bizonytalans�ga �s az �gyetlens�ge teljesen elt�nt. Biztos k�zzel haszn�lja a p�lc�j�t. Hermione lassan t�bbet tud a m�gia elm�let�r�l, mint a vele foglalkoz� szakk�nyvek. Harry, neki csak egy kis seg�ts�g kell, hogy haszn�lja az esz�t. Az kombin�lt �s az �rzelem alap� var�zslataival b�rkit le tudna gy�zni k�z�l�nk egy kis gyakorl�ssal. A hal�lfal�k pedig egyenesen rettegnek t�le. Amire gondolom, j� okuk van. – McGalagony szigor�, tiszteletteljes hangja meglepte. – Mindenesetre sz�ks�g�nk van r�juk �s azokra, akik hajland�ak a Rend szolg�lat�ba �llni. Nem kell �ket h�mes toj�sk�nt �vni, Molly, ha olyannyira gyerekek lenn�nek, mint azt gondoln�nk r�luk, a h�bor�t m�r Albus hal�lakor elvesztett�k volna.

- Minerva, de hiszen m�g csak…

- Nem vagyunk m�r gyerekek. Se �n, se Ron, se Hermione! – Most l�tta az idej�t, hogy k�zbesz�ljon a besz�lget�sbe. A szob�ban mindenki felkapta a fej�t �s az ajt� fel� fordult, ahol � �llt. – Al��rtuk a pap�rt. Rendtagok vagyunk �s k�telesek vagyunk tudni a Rend �gyeir�l. Ne titkol�zzatok el�tt�nk. Nek�nk j� okunk volt r�, hogy elt�nt�nk. Ha a rend annyira hallani akarja, el�ruljuk McGalagony professzornak, aki majd d�nt a titok j�v�j�r�l. Az�rt nem sz�nd�kozzuk semmik�ppen nyilv�noss�gra hozni, hogy ne adhassunk vele �tletet a leend� S�t�t Nagy�raknak, mert Voldemort ut�n is biztos, hogy lesz m�g t�bb s�t�t var�zsl�. A t�rt�nelem ism�tli �nmag�t, ezt mindenki tudja. Mi csak azt akarjuk a titoktart�sunkkal megakad�lyozni, hogy ne pontosan ugyan�gy ism�tl�dj�n. – Szavait p�r m�sodperces cs�nd k�vette, majd, mivel senki nem sz�lalt meg, folytatta. – Mir�l van sz�? Felmegyek �s fel�bresztem Ront, addigra legyetek sz�vesek �sszeszedni. – Otthagyta a n�ma t�rsas�got �s felszaladt a l�pcs�n. Halkan benyitott Ron szob�j�ba. Bar�tja hason fek�dt, f�l kez�ben a p�lc�ja, ahogy mostan�ban � is szokott aludni, �s nyitott sz�jjal halkan hortyogott. El�vigy�zatoss�gb�l kivette a kez�b�l a p�lc�t �s csak ut�na kezdte �bresztgetni. Mikor v�gre mag�hoz t�rt gyorsan felv�zolta neki a Rend besz�lget�s�t, am�g �t�lt�z�tt, azt�n egy�tt indultak le a l�pcs�n.

- Hermion�nak is sz�lni akarsz? – k�rdezte halkan, �s a f�lhom�lyban nem tudta kivenni az arc�t, de tudta, hogy Ron mire gondol.

- Nem, nem akarok, majd legk�zelebb. Ginnyt viszont mindenk�ppen hagyjuk ki mindenb�l. Hermione m�r benne van, de �t ne keverj�k bele ebbe a j�slatos ak�rmicsod�ba se. – Tov�bb nem folytathatt�k a besz�lget�st, mert le�rtek a nappaliba.