Pontosan ugyan olyan, mint amiket a Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon l�ttak. �ttetsz�, de hom�lyos, �s a belsej�ben valami f�stszer� anyag kavargott. De h�t ez nem lehet, hiszen amikor menek�ltek a teremb�l, az �sszes j�slat megsemmis�lt.
- Vagy ez nem is volt a j�slatok term�ben – sz�lalt meg egy kis hang a fej�ben.

- De h�t ez egy… - kezdte Ginny, de ink�bb nem fejezte be, Harry r�m�lt arc�ra pillantva. A h�s, barlangi leveg� m�sodpercek alatt h�lt m�g hidegebb�, annyira, hogy a lehelet�k is l�tszott. Ezzel egy id�ben, viszont Harry pedig ontani kezdte mag�b�l a meleget. Az arca kipirult, keze felforr�sodott �s a m�r j�l ismert szikr�k kezdtek pattogni a szem�ben �s k�r�l�tte.

- Hermione – sz�lt halkan, �s l�that�lag er�fesz�t�sbe ker�lt nyugalmat csemp�szni a hangj�ba. – Zsugor�tsd le a k�nyveket �s k�ld �ket a Grimmauld t�r k�nyvt�r�ba. Ha k�sz vagy, induljunk.

- De, Harry �s a… j�slat? – b�kte ki v�g�l Ron.

- Eddig is itt volt, itt is marad. Nem eml�kszetek, mit mondott Dumbledore? Ez nem a k�be v�sett val�s�g, hanem egy lehets�ges j�v�k�p. Nem kell, hogy m�g egyszer meghat�rozz�k az �letemet!

- �s ha valami olyanra figyelmeztet, amit m�giscsak tudnunk k�ne? – �rvelt Hermione. – A m�sik eld�nt�tte az eg�sz �letedet, mivel rossz kezekbe ker�lt. De ha csak mi tudunk r�la, nem kell megt�rt�nnie. Senki nem k�nyszer�theti r�d, hogy azt tedd, ami meg van �rva. Ha akarod, kimegy�nk �s akkor csak te hallod – h�tr�lt egy l�p�st a barlang bej�rata fel�. - Nem kell elmondanod, csak k�rlek, hallgasd meg, hogy mi az. Dumbledore-nak nyilv�n oka volt r�, hogy ezt elrejtse a miniszt�rium el�tt. Ez csak egy lehet�s�g, ahogy te is mondtad, �s most neked kell eld�ntened, hogy mit v�lasztasz. Senki nem k�nyszer�t, �s senki nem d�nt helyetted… csak k�rlek. Az is lehet, hogy j� h�rek! – fogta a v�g�re m�r k�ny�rg�re a l�ny.

- Nem… Nem… Nem akarom – motyogta halkan, de tudta, hogy Hermion�nak igaza van. Ha figyelmeztet�s valami sz�rny�s�gre, akkor tudnia kell r�la. De ha… ha m�gis valami… - gyorsan megr�zta a fej�t, h�tha siker�l kir�znia bel�le s�t�t gondolatait.

- Legyen. De ha valami olyasmit hallok, ami nagyon nem tetszik, kit�rl�d az eml�kezetem egy gyeng�bb Exmemoriammal. Megegyezt�nk? – n�zett fel. Hermione vadul b�logatott, �s odal�pett az asztal mell�. M�lyet s�hajtott �s � is k�vette. A bej�ratra sz�rt egy n�ma hangszigetel�st, hogy a kobold ne halhassa az ezut�n elhangzottakat. Kiny�jtotta a kez�t �s �vatosan a felemelte a g�mb�t, majd megford�totta, hogy teny�rrel felfel� tarthassa, �s bizonytalanul tekintett Hermion�ra. Egy pillanatig azt hitte semmi sem fog t�rt�nni, de a g�mb felsz�n�n hirtelen egy reped�s futott kereszt�l, �s sziv�rogni kezdett a bel� z�rt, f�stszer� anyag. Egy halv�ny szellemalak t�nt fel a f�stben, majd halk, rekedtes hangon kezdett suttogni.

„- Te, ki legy�zted a s�t�ts�get… fogsz visszamenni oda, ameddig m�g senki nem l�pett vissza… Oda, ahol a holtak m�g azok voltak, mint te… Oda, ahol v�ltoz�st hozni a r�gm�lt szem�lyeinek �let�ben nem tudsz, �s nem is szabad tudnod… Ne feledd a feladatod! De ki eddig �rva volt, most visszakap egy r�szt az elesettekb�l, kik h�siesen v�dt�k azt, ami a legfontosabb volt sz�mukra, �s a j�v� sz�m�ra... A sors kiegyenl�ti �nmag�t, de vissza kell t�rned oda, ahol minden elkezd�d�tt, �s ha ezt az utat megtetted vissza oda… ahonnan m�g folytat�dhat… ahonnan m�g folytat�dhat… ahonnan m�g folytat�dhat…” - a v�g�t addig ism�telte, m�g a szellemalak el nem halv�nyult teljesen, �s a hangja el nem halt a v�szterhes, n�ma cs�ndben. A f�st visszasziv�rgott a reped�sen kereszt�l, majd mikor elt�nt, a reped�s �sszeforrt a krist�lyg�mb felsz�n�n.

- �s ez mi a t�r�t akar jelenteni? – t�rte meg a csendet Ron, felh�zott szem�ld�kkel.

- Nem is te lenn�l Ron – motyogta maga el� Ginny.

- He - Hermione, ugye nem arra, amire Dumbledore… a lev�l v�ge… a… - ink�bb elhallgatott. �gy �rezte, egy �pesz� mondatot sem b�rna kimondani a fej�ben uralkod� k�oszt�l. Az inform�ci�k t�mkelege, �s az elm�lt napok esem�nyei csak �gy sz�guldoztak a fej�ben, megakadva egy-egy jelenetn�l vagy mondatfoszl�nyn�l.

- Harry, j�l vagy? – k�rdezte halkan Hermione.

- Nem, nem vagyok j�l… �s azt hiszem egy ideig nem is tervezem, hogy j�l leszek – ny�gte ki, nekid�lve egy massz�vabb k�nyvkupacnak. Lecs�szott a t�v�be �s a homlok�t a t�rd�re t�masztotta. – Az id� tr�kk�s dolog… vedd ezt �gy, mint utols� terveim egyik�t… - d�nny�gte maga el�.

- Sz�val, az a bizonyos utols� terv m�g nem fejez�d�tt be, �s val�sz�n�leg m�g egy ideig nem is fog – folytatta a gondolatmenet�t Ron. – Ne n�zz �gy r�m, Hermione! Dumbledore mondta nem? „Vedd ezt �gy, mint utols� terveim egyik�t” – vagyis m�g �rhet minket meglepet�s. Azon se csod�lkozn�k, ha az �reg m�g azt is megmondta volna, hogy mennyi lenne a havi keresetem t�z �v m�lva – tette hozz� ep�sen, �s a h�g�ra sand�tott. - Ginny, te mit gondolsz?

- Nem tudom, de el�sz�r �ssze k�ne raknunk, hogy mit is jelent pontosan a j�slat, �s azt sem �rtana tudni, hogy ez a bizonyos j�vend�l�s mikor hangzott el. Mivel a sz�fet m�g Dumbledore z�rta le, mindenk�ppen a hal�la el�tt kellett keletkeznie. Legal�bbis �n �gy gondolom. Harry?

- �h�m, biztos – v�laszolta �lmatag hangon, a k�nyvkupac alj�b�l. – Hermione. Meger�s�ten�d, hogy mit is takar val�j�ban ez a… f�stfelh�?

- H�t, a megsz�l�t�s az minden bizonnyal r�d utal: „te, ki legy�zted a s�t�ts�get”. Valahova vissza kell menned, oda ameddig m�g senki nem jutott vissza, ez val�sz�n�leg a m�ltra utal. „Ahol a holtak m�g azok voltak, mint te” – teh�t �l�k, ez vil�gos, vagyis az el�z� biztos, hogy a m�ltr�l besz�l. „Ne feledd a feladatod” – ez egy figyelmeztet�s, de azt nem mondja meg, hogy mire. A v�ltoz�sr�l sz�l� r�szben azt mondja el, �s figyelmeztet, hogy a m�ltat nem tudod megv�ltoztatni, �s nem is szabad. A „visszakap egy r�szt az elesettekb�l” ez a r�sz itt el�g hom�lyos. Ezut�n, hogyha az eddigi feltev�seink helyesek voltak, akkor a v�ge az, hogy vissza kell menned – felt�telezz�k a m�ltba, de ut�na ott kell hagynod, �s vissza kell t�rned, hogy folytasd, amit itt hagyt�l – m�g besz�lt, folyamatosan fel �s al� j�rk�lt az asztal el�tt, �s a kezeivel hevesen gesztikul�lt. Most megtorpant, �s v�gign�zett a bennl�v�k�n. – H�lyes�g ugye? Uhh… akkor kezdem el�lr�l, h�tha valamit eln�ztem. L�ssuk csak, a…

- Nyugi Hermione – szak�totta f�lbe Harry, nehezen forg� nyelvvel. – Nem n�zt�l el semmit. �n is k�r�l bel�l erre a k�vetkeztet�sre jutottam – n�zett fel. – Azt nem tudom, hogy gondolta Dumbledore, hogy visszamenj�nk a sz�leim kor�ba, mert nyilv�n erre utal �s, hogy onnan m�g vissza is j�jj�nk, de nekem ez �gy �sszess�g�ben nagyon nem tetszik – nyelte vissza a tork�ban l�v� gomb�cot. – � mondta mindig, hogy a halottakat semmif�le m�don nem lehet felt�masztani, �s ha �gy vessz�k, ez sokban vetekedne az �ll�t�s�val. Sajn�lom �ket, hogy meghaltak, �s nem tagadom, �n lenn�k a legboldogabb, ha �jra tal�lkozhatn�k vel�k, de ez �gy nem helyes. Itt valami nem stimmel. A „ne feledd” r�sz is furcsa. Vagy valami van a h�tt�rben, amit nem vett�nk eddig �szre, vagy egyszer�en lehetetlen – cs�v�lta meg a fej�t. – Az id�nyer�, csak visszafel� haszn�lhat�. Annak nem venn�nk semmi haszn�t, pedig hat�rozottan megmondta, hogy vissza is kell j�nn�nk. Ha belegondolsz, legal�bb harminc, negyven �vr�l lenne sz�. Itt valami nagyon nincs rendj�n Hermione. Nem tudom, ti, hogy �rzitek, de nekem ez a v�lem�nyem. Sok mindent �t�lt�nk m�r, �s nem egyszer a meg�rz�seimre hallgattam, amik eddig nem csaptak be. Valami hi�nyzik, ez �gy nincs egyben. Fogjuk a k�nyveket �s egy�b ing�s�gokat, azt�n menj�nk, ez a valami pedig j� helyen van itt, am�g senki nem f�rhet hozz�. Felejts�k el az eg�szet! M�r csak az hi�nyzik, hogy ez legyen a j�v� heti pr�f�ta c�mlapj�n – megborzongott az �tletre, �s ink�bb igyekezett ezt min�l el�bb kir�zni a fej�b�l.

Felt�p�szkodott, �s ingatag l�bakon elindult ki, a kis barlangszer�s�gb�l. Hallotta, ahogy Hermione elsuttogja a b�b�jokat, de nem n�zett h�tra. �gy is tudta, hogy a sz�f tartalma egyt�l egyig a k�nyvt�r�ban tal�lt �j sz�ll�st. Nem sz�lt senki semmit. K�z�lt�k a kobolddal, hogy v�geztek, �s onnant�l kezdve a barlangi �ton sem sz�lalt meg egyik�k sem. El�g t�prengeni val�t adott mindenkinek ez a hirtelen meglepet�s, �s mindegyik�kb�l k�l�nb�z� �rzelmeket v�ltott ki, de Harryb�l legink�bb a haragot. D�h�s volt egykori professzor�ra. Ism�t olyan r�szletek bukkantak el�, amikhez neki lett volna a legt�bb joga, hogy tudjon r�luk.

- Majd j�v�k! – sz�lt h�tra bar�tainak, amikor m�r lefel� baktattak a Gringotts k�l�pcs�j�n, majd v�laszt nem v�rva, dehoppan�lt. Nem b�rta tov�bb. Igaz�b�l m�g az �ti c�lt sem d�nt�tte el, per pillanat csak min�l t�volabb akart lenni bar�tait�l. Szabadon kellett engednie azt, ami felgy�lemlett benne az elm�lt egy h�tben �s p�r �r�ban. Azt, ami m�r nagyon a hat�rait feszegette �s f�l� volt, ha nem el�zi meg a bajt, az el�bb ut�bb csak nagyobb puszt�t�st v�gezne. A m�gia, ami norm�l esetben olyan szinten van minden egy�nn�l, amit b�rmely esetben tud korl�tozni, most n�la teljesen elszabadult. Egy m�gusnak az �gynevezett m�gikus magja sosincs teljesen tele, tal�n csak �lland�an f�lig, mivel folyamatos haszn�latban van. De n�la nem ez volt a helyzet.

N�la ez csordultig tele volt, �s m�r nem tudta biztons�ggal bez�rni, mert olyan volt, mint egy id�z�tett bomba. A legapr�bb impulzus is olyan hat�ssal lehet r�, hogy ak�r egy vulk�n a forr� l�v�t, �gy ontani kezdje mag�b�l a m�gi�t nem t�r�dve azzal, hogy mit s�p�r el �s semmis�t meg. A szor�t� �r, most nem is volt annyira rossz �rz�s a sz�m�ra. M�g j�l is esett neki, hogy valami legal�bb egyben tudja tartani, ha csak m�sodpercekr�l is volt sz�.

A gondolatai k�z�tt hirtelen megjelent egy f�nyesen ragyog� �z, ahogy a sz�z h� tetej�n kecsesen l�pdelve halad a koroms�t�t f�k k�z�tt, majd megl�tta a halv�nyan dereng� befagyott t� jeg�t. Abban az erd�ben t�nt fel, a kis t� partja mellett, ahova a patr�nus �z vezette a t�len, mikor Hermion�r�l megfeledkezve k�vetni kezdte a rem�nyteljes f�nyess�get �raszt� �zet. Piton �z�t…

A par�nyi t� k�r�l, most z�ldelltek a f�k, �s a havat friss, erdei avar, a t� jeg�t pedig l�gyan fodroz�d� v�zfelsz�n v�ltotta fel. Az eg�sz hely maga volt a megtestes�lt nyugalom. Ahogy k�rben�zett a kis tiszt�son, egyre t�bb eml�k t�rt benne a felsz�nre. A lapos k�, amin Ron megsemmis�tette Mardek�r med�lj�t, ott fek�dt, ahol hagyt�k. A k�t �sszen�tt t�rzs� f�t is megtal�lta a szem�vel, ami m�g�tt val�sz�n�leg Piton rejt�z�tt, �s n�zte, hogy mik�nt tal�l r� a kardra �s, hogy Ron mik�nt h�zza ki �t a v�zb�l, miut�n a horcrux majdnem megfojtotta. Eg�sz test�ben szinte alig l�that�an remegett. Hallotta a madarak csiripel�s�t, az �llatok halk neszez�s�t nem messze t�le, de azt is �szrevette, hogy a hangok lassan t�volodnak. Egyszer�en meg�rezt�k azt a fenyeget� er�t, ami m�g az embereket is menek�l�sre k�sztetn�, ha lenn�nek a k�zelben.

A leveg�ben pattogott az elektromoss�g, �s az eddig l�gyan f�jdog�l� szell� most kezdett mindink�bb sz�ll� fokoz�dni. De most �j tervei voltak. Ki akarta tapasztalni, hogy mi lakozik benne. Meg akarta ismerni, hogy r�j�jj�n a m�dj�ra, mik�nt kezelhetn� a dolgokat an�lk�l, hogy vesz�lyeztesse a k�r�l�tte l�v�ket. A levelek zizegtek, ahogy a l�thatatlan energiahull�mok el�rt�k �ket. A leveg� forr�sodni kezdett, �s alig l�that�an fodroz�dni. Megfesz�tett idegsz�lakkal �llt, mereven, lehunyt szemekkel �s csak arra �sszpontos�tott, hogy ki�zve a zavar� gondolatokat a fej�b�l, �s teljesen �tadja mag�t egy teljesen �j �rz�kel�snek. Nem gondolkozott, �szt�nb�l cselekedett. Felfel� ford�totta a p�lc�s kez�nek tenyer�t, �s a h�hull�mokat egy bizonyos pontra ir�ny�totta. El�sz�r csak szikr�k kezdtek pattogni, majd egy apr�, alig egy-k�t centim�ter �tm�r�j� t�zg�mb kezdett �gni a b�r�t�l p�r millim�terre, �s szinte azonnal ki is aludt. Ezt m�g r��r t�k�letes�teni, �gy ink�bb ennek a pr�b�lgat�s�val felhagyott, �s folytatta az el�bb megkezdetteket. Apr�nk�nt pr�b�lta engedni mag�t. Mintha, csak ez lenne az els� alkalom, hogy igaz�n var�zsol.

Csukott szemh�jai m�g�tt sz�nes f�nyek cik�ztak, a p�lc�ja szinte vonzotta a kez�t, hogy haszn�lja v�gre az �jonnan szerzett m�gi�t, de m�g ellen�llt a k�sztet�snek. Lehet, hogy az erd� k�zep�n van, s�t k�zel �s t�vol egyetlen �llat, vagy ember sincs a k�zel�ben, akiben k�rt tehetne, m�gis fesz�lyezettnek �rezte mag�t. Hirtelen fel�tl�tt benne a k�rd�s, hogy j� �tlet e m�gis kipr�b�lni. L�tta, milyen puszt�t�st v�gzett maga ut�n a nappaliban �s azt is, hogy mi t�rt�nt a Grimmauld t�r j�rd�j�val.

Hezit�lt, de v�g�l meggy�zte mag�t, hogy jobb tudni mire k�pes az a m�gia, amit akarata ellen�re megkapott. A v�z furcsam�d elt�volodott t�le. Azon a partj�n, amelyiken � �llt, egyre jobban visszah�z�dott a medr�be, a m�sikon pedig m�r a f�k ki�ll� gy�kereit is el�rte. Mintha menek�lne. �rezte, hogy a v�re felforr�sodik �s mintha foly�kony t�z �ramlott volna kereszt�l az erein. Nem f�jt, vagy �getett, s�t ink�bb j� �rz�ssel t�lt�tte el. �lvezte a forr�s�got. Biztos volt benne, hogy ha most beletenn� a kez�t a kandall� t�z�be semmi baja nem esne, csak ezt a kellemes meleget �rezn�, ami most is hatalm�ba ker�tette az �rz�keit. Behunyt szemmel mosolygott, �s n�zte a sz�nek kavalk�dj�t, ami a szemei el�tt t�ncolt. Azt m�r tudta, hogy ha a t�zm�gi�t akarja haszn�lni csak az ereiben �g� forr�s�gra �s t�zre kell gondolnia �s �sszpontos�tania.

A fesz�t� �s bizserget� �rz�s kicsit enyh�lt, ahogy egyre t�bb m�gi�j�t engedte szabadon. J�l �rezte mag�t, nem gondolt semmire, a feje �res volt. Nem j�rt az agya folyamatosan, nem visszhangzottak a fej�ben a j�slat mondatai, a d�he, amit Dumbledore ir�nt �rzett, most messze elker�lte, �s per pillanat azt sem tudta mag�ban elhelyezni ki az az Albus Dumbledore �s mit csin�lt. De ez most egy�ltal�n nem tudta �rdekelni.

�rzett minden apr� rezd�l�st a k�rnyezet�ben, hallgatta a f�k susog�s�t, ahogy a sz�l kereszt�ls�v�t az �gak �s levelek k�z�tt, megnyugtat� dallamot suttogva az � f�l�be is. T�volr�l mad�rcsicserg�s csatlakozott az eddigiekhez. Mintha az erd� most kezdett volna �jb�l megtelni �lettel. Az orr�ba k�szott az erd� friss illata. A sz�l, ahogy hozta mag�val a l�gy dallamot, �gy vitte el a gondokat �s a fesz�lts�get, ami eddig fesz�tette a tagjait. Elernyedt a v�lla, �s a lassan m�r g�rcsbe r�ndul� izmai is. A m�gia, ami eddig bel�lr�l fesz�tette, hogy v�gre kit�rj�n, most nyugodtan �rv�nylett k�r�l�tte, nem kellett att�l tartania, hogy magasfesz�lts�g�ben vill�mok keletkeznek, �s megint olyan vihart kavar, mint legut�bb.

S�t�tt a k�s� d�lel�tti nap, �s ahogy meg�llap�totta a v�z is visszah�z�dott oda, ahol eddig volt. A t�z, lassan csendesedett. Elt�nni nem t�nt el, de most �gy �rezte ir�ny�tani tudn�, ha arra lenne sz�ks�ge, �s ez most t�l�rad� megnyugv�ssal t�lt�tte el, az elm�lt napok fesz�lt hangulata ut�n, de be kellett l�tnia, hogy ez nem fog sok�ig tartani. Vissza kell mennie. Nem b�jhat el a probl�m�k el�l, �s maradhat itt ezen a kis, a vil�gt�l elz�rt, t�vol l�v� �s eldugott helyen. � nem teheti meg azt, amit m�s, hogy fogja mag�t �s visszavonulva �li a vil�g�t t�vol minden bajt�l �s gondt�l. B�r �gy lenne…

Az ajt�t csendesen csukta be maga m�g�tt, amikor �jf�l k�r�l bel�pett a Grimmauld t�ri h�zba. Nagyot s�hajtott, �s kellemes megnyugv�ssal konstat�lta, hogy v�gre siker�lt olyannyira lef�rasztania az elm�j�t, hogy ne zsibongjon a feje t�lzs�folt gondolatait�l. A pul�ver�t felakasztotta egy szabadon hagyott fogasra �s kir�zta a haj�b�l a belegabalyodott kisebb �gakat �s leveleket. Eg�sz d�lut�n fek�dt a h�v�s, erdei talajon a t� partja mellett �s csak engedte, hogy a m�gi�ja el�rassza a k�rnyez� f�kat, bokrokat, besziv�rogjon a lehullott levelek zizeg� t�mege al� �s egy r�sz�t elnyelje a f�ld. Egy id� ut�n az �llatokat is siker�lt k�zelebb csalogatnia mag�hoz, �s m�g most is visszhangzott a f�l�ben a t�m�rdek erdei mad�r csiripel�se, ahogy lesz�llt az �j, a baglyok huhog�sa t�lt�tte meg az erd�t, �s az �jszakai �llatok mozgol�d�sa a s�t�t f�k rejtek�ben. Nem f�lt att�l, hogy b�rmi megt�madhatn�, hiszen ezerszer jobban f�ltek t�le, mint � t�l�k, hiszen…

- Harry! – a meglepett ki�lt�sra felkapta a fej�t �s Ginny vetette mag�t a nyak�ba. �t�lelte a l�nyt �s �gy �lltak egy perc n�ma csendben. – Hol volt�l ilyen sok�ig? – csend�lt szemreh�ny�an a hangja �s kicsit h�tr�bb h�z�dott t�le, hogy l�ssa az arc�t. – Hermione �s Ron m�r ut�nad akartak menni, csak Sophia nem engedte �ket, nem tudom mi�rt. L�ngra lobbantotta az ajt�t �s nem engedett ki senkit, am�g meg nem �g�rt�k neki, hogy nem megy�nk ut�nad. De �rdekes volt, mert az ajt�n nem l�tszik semmi, m�gis forr� volt �s nem lehetett rajta �tmenni, meg persze eloltani se tudtuk, mert folyton �jra belobbant – r�ncolta bossz�san az orr�t Ginny, Harry mosoly�t l�tva. – Te mondtad neki, hogy ne engedjen ki minket a h�zb�l, mi? – Ginny r�sz�r�l ink�bb meg�llap�t�snak hangzott, sem mint k�rd�snek.

- �n nem mondtam neki semmit. Gondolom el�tte besz�lt�tek meg, hogy elmentem �s nagyon j�l tette, hogy a h�zban tartott titeket, mert a nap folyam�n nem igaz�n �r�ltem volna a t�rsas�gnak, ha egy�ltal�n meg is tal�ltatok volna, amit k�tlek.

- M�gis hol volt�l?

- Az maradjon az �n titkom – engedte el Ginnyt egy fut� cs�k ut�n, �s beoldalazott mellette a szob�ba. – V�gre siker�lt kell�k�ppen kif�rasztanom az energi�imat, hogy nyugodtan aludjak egy j�t. Am�gy legk�zelebb ne v�rjatok r�m, el�bb ut�bb �gyis hazakeveredek, ha meg nem, akkor se ti induljatok a keres�semre, hanem Sophi�t k�ldj�tek ut�nam, � �gyis megtal�l. Neki nem �llja �tj�t semmilyen b�b�j, ha j�l tudom – r�n�zett a szoba polc�ra �s most jutott esz�be, hogy m�g mindig nem adta vissza a mereng�t McGalagony professzornak. – Holnap eml�keztessetek,, hogy ezt vigyem vissza a Roxfortba – b�k�tt a k�t�lra. - Menj lefek�dni Ginny, mindj�rt elalszol! – sz�lt r� a l�nyra, akinek m�r a feje, mik�zben besz�lt, le-lebukott a mellkas�ra a fotelben �lve. – Majd megyek �n is, csak m�g iszok egy te�t.

- Nem is vagyok… - az �lmos sz�t m�r csak t�togta egy �s�t�s k�zepette. – Na j�, tal�n m�gis… egy kicsit. Ron kid�lt a kanap�n, �s Hermione is lefek�dt, miut�n felvitte, de meg akartalak v�rni. Ja, jut eszembe – csapott a homlok�ra. – Anya k�z�lte, hogy a csal�d idek�lt�zne k�r�lbel�l egy h�tre, mert fel akarj�k �j�tani az od�t, �s az enged�lyedet k�ri. A lev�l, asszem, ott van a konyha… – m�g egy �s�t�s – a konyhafi�kban, ahova Hermione szokta pakolni a pap�rjait.

- Rendben, majd holnap elolvasom, csak tudn�m, minek k�rdezitek meg, ha �gyis tudj�tok a v�laszt.

- Nem mondtam? Ron m�r �rt neki, ut�lagos engedelmeddel, hogy j�hetnek, �gyhogy szerintem holnap reggel Sipor ki lesz toloncolva a konyh�b�l, any�t ismerve. Csak sz�lok, hogy ne csod�lkozz, ha panaszkodni fog.

- Akkor szerintem k�lt�zz vissza a saj�t szob�dba. Ron �s Hermione elhiszi, hogy csak aludni j�rsz �t hozz�m, de nem hiszem, hogy anyuk�d �r�lne neki, ha tov�bbra is n�lam aludn�l – t�nyleg nem t�rt�nt semmi k�zt�k, de abban biztos volt, hogy a Weasley h�zasp�r nem n�zn� j� szemmel, hogy egy szem l�nyuk n�la t�lti az �jszak�kat.

- J�… majd – motyogta a l�ny, l�that�lag azt sem tudva, hogy mir�l besz�l, �s feje lebillent a v�ll�ra. Felvitte a l�nyt a szob�j�ba, majd kiment a konyh�ba �s k�sz�tett mag�nak egy te�t. Le�lt az asztalhoz �s a pisl�kol� gyertyaf�nyben elolvasta m�g az aznapi �js�g marad�k�t, aminek Ron let�pte a h�toldal�t. Nem volt kedve felmenni a szob�j�ba, hanem a kandall� el�tti fotelban letelepedett, �s az okklumencia k�nyvet lapozgatta itt-ott beleolvasva, am�g el nem nyomta az �lom.

- Harry! Kis dr�g�m �bredj! – valaki folyamatosan r�zogatta a v�ll�t, �s keltegette. Pislogott, de mivel szem�veg nem volt rajta, sz�nes foltokon k�v�l nem sok mindent l�tott. – �bredj, seg�tened kell! – v�ltott a hangsz�n egy kicsit k�vetel�z�bb�. Valaki r�ter�tett egy pokr�cot, �s a k�nyv sem volt m�r a kezei k�z�tt. Tapogat�zott a szem�vege ut�n, �s felt�ve az orr�ra a vil�g k�pe v�gre helyes ir�nyba billent a szemei el�tt, �s arra is r�j�tt, hogy Molly Weasley keltegeti.

- Mrs. Weasley, hogy ke… ja, a lev�l – d�rzs�lte meg az arc�t. – J� reggelt!

- Harry, mi a csud��rt lebeg minden a szob�ban? N�zz k�rbe! – utas�totta az asszony, �s k�rbemutatott a szob�ban. A keze bele�tk�z�tt egy k�sza k�nyvbe, ami megv�ltoztatva r�pp�ly�j�t az ellenkez� ir�nyba haladt tov�bb. – Az m�giaforma hasonl�t a tanulatlan kisgyermekek var�zsl�s�ra, de ez el�g k�l�n�s, �s mivel nem tudom, hogy ki vagy mi lebegteti �ket, nem tudom megsz�ntetni. Seg�ten�l? – a szoba �gy festett, mintha a t�rgyak �s b�torok s�lytalanul lebegn�nek a t�rben.

- �hm, nem tudom, Mrs.Weasley, de val�sz�n�leg �n csin�lom – kapott el egy el�tte lebeg� tint�s �veget, miel�tt annak a tartalma r��mlene valamire.

- Jaj, Harry, ne sz�rakozz velem! Ezt egy var�zsl� nem tudja fenntartani, r�ad�sul aludt�l. Hogy tudtad volna az �sszes t�rgyat megid�zni? – legyintett az asszony, �s a p�lc�j�val r�b�rt n�h�ny k�nyvet, hogy lesz�lljanak a f�ldre, de amint elford�totta a tekintet�t, az �d�z k�tetek �jb�l felemelkedtek.

- De igen, Mrs.Weasley, �n voltam – el�vette a p�lc�j�t, �s legyintett egyet, mire el�sz�r a szekr�nyek visszafordultak a talpr�sz�kkel lefel�, majd a rajtuk elhelyezett t�rgyak visszar�ppentek az eredeti hely�kre, �s mikor minden a neki kirendelt polc f�l�tt lebegett p�r centire, megsz�ntette a b�b�jt egy �jabb legyint�ssel. A b�torok egy hangos puffan�ssal visszaestek a parkett�ra, polcaikra pedig a f�l�tt�k lebeg� ing�s�gok. Macskam�d ny�jt�zkodott egyet, majd fel�llt �s a pokr�cot kett�hajtva r�dobta a fotel h�tt�ml�j�ra. – J�l van, Mrs.Weasley? – n�zett r� az asszonyra. Nem s�r�n fordult el�, hogy Molly Weasleynek elakadt a szava, �s ez azon ritka esem�nyek k�z� tartozott, amikor a puf�k asszonys�g nem tal�lta a sz�beli k�zl�s eszk�zeit. Kinyitotta a sz�j�t, majd megint becsukta. �s csak b�multa a szoba berendez�s�t.

- Per… Harry, mi a csuda volt ez? – fordult fel�, cs�p�re tett k�zzel.

- T�rt�nt egy-k�t dolog a napokba, de majd akkor mes�l�nk, ha itt lesz mindenki. Addig is ne nagyon csod�lkozzon, ha m�s furcsas�got is tapasztal a h�zban Mrs.Weasley – t�rt bele a haj�ba Harry. – K�t h�t alatt, a vil�g az �n szememben enyh�n sz�lva a feje tetej�re �llt. Ez m�r csak csek�lys�g ahhoz k�pest, amit m�veltem m�g egy hete n�h�ny mozdulatommal – magyar�zkodott, de �gy l�tatlanban nem sokat �rthetett bel�le az asszony.

- Megyek, felkeltem a t�bbieket, �s Arthur is nemsok�ra megj�n. George m�r a konyh�ban van, menj, egy�l te is Harry. Azt�n magyar�zatot v�rok! – biccentett �s elindult az eml�tett helys�g fel�.

- J� �tv�gyat! – huppant le egy �res sz�kre, �s maga el� h�zott egy t�ny�r szalonn�s toj�st.

- Neked is! L�tom megker�lt�l. Ron �rta tegnap, hogy elment�l valahova �s m�g nem j�tt�l haza. Mikor lett � ilyen agg�d�? – villantott r� egy mesterk�lt vigyort George, �s belekortyolt a t�klev�be.

- Hogy megy a bolt? Tegnap oda is akartunk menni, csak… �sszej�tt egy-k�t dolog.

- Remek�l. Lee beseg�t, �gy megvagyok. N�ha Angelina is beugrik, ha cs�csforgalom van. Te is itt vagy m�g �zlett�rsk�nt. Tegnap �sszedugtuk a fej�nket, �s �gy d�nt�tt�nk, hogy nyitunk egy �zletet Roxmortsban is, csak akkor m�r fel kell venn�nk m�g p�r embert, mert �gy is alig gy�zz�k a pap�rmunk�t. Gondoltunk r�, hogy n�hanapj�n bevonunk t�ged is, ha van kedved �s r��rsz. Ron m�r mondta, hogy sz�vesen seg�t. Na, mit sz�lsz? – n�zett r� �szinte �rdekl�d�ssel George.

- J�l hangzik, de nem �g�rek m�g semmit. Majd ha mindenki itt lesz, elmondjuk mi�rt. El�g mozgalmas napjaink voltak. Arr�l gondolom tudtok, hogy a rokonaim is itt „nyaraltak” egy h�tig – George b�lintott.
- Vitrol is felh�zott egy cikk�vel, �gyhogy most k�l�n�sebben nem hi�nyzik a nyilv�noss�g.

- Pedig hozn�d a vev�ket – viccel�d�tt. – M�r l�tom is a hirdet�st a pr�f�t�ba, hogy Harry Potter h�tv�g�n a pultos a Weasley Var�zsvicc V�llalat �zlet�ben – v�gott �lmodoz� arcot, h�en ut�nozva Romilda Vane-t. - Biztos, hogy rekordsebess�ggel fogyn�nak a szerelmi b�jitalaink. Azt�n csak vigy�zz, ha kint hagyod az asztalon a k�v�dat! – nevetett, �s betoppantak a konyh�ba a t�bbiek is. Kicsit �lmatagon, de ahhoz el�g �beren, hogy �szrevegy�k �t.